Amikor haza mentünk Mir ledőlt a kanapéra. Én pedig a kanapé mellé térdeltem.
-Mir.... Ha haza bírtál sétálni akkor ne, hogy már a szobába ne bírj sétálni. –mosolyogtam.
-De fáradt vagyok. –makacskodott.
-Édesem gyere. Add a kezed! –mondtam. Megfogtam a kezét majd bementünk a szobába. Lefeküdtünk az ágyba majd Mir magához ölelt és el is aludtunk. Nem törődtünk, hogy nem pizsamába voltunk lényeg, hogy együtt vagyunk, egymás mellett és szeretjük egymást. Ezek után a napok és a hónapok egyre gyorsabban teltek. A pocakom egyre nagyobb és nagyobb lett. Mirrel úgy döntöttünk, hogy majd a szülésnél akarjuk megtudni a baba nemét. Ha fiú úgy is Mir nevét kapja ha lány akkor vagy az enyémet vagy az anyáét vagy egy tetszőleges lány nevet. Aztán eljött a szülés napja. Eleinte nem volt semmilyen fájdalmam. Mir próbáról jött el. Utána már éreztem a fájásokat. De más fél órás szenvedés után egy egészséges, csodálatos kisfiút hoztam világra. Mirrel nagyon boldogok lettünk. Eddig is azok voltunk de ezek után még jobban. Aztán teltek múltak az évek. A gyerek már oviba ment aztán iskolába és így tovább. Egy gyönyörű életem lett Mirrel és Bangieval. Ennél többet nem én akartam. Nekem ez egy boldog élet.
~THE END!~
Kora reggel jöttek SeungHoék és elvitték Mirt. Hozzám pedig jött Kimmie a fodrász, a sminkes és még sok barátnőm. A hajam be lett feste vörösre. A sminkem nagyon egyszerű volt. Egész idő alatt csak Mirre tudtam gondolni. Olyan jó, hogy terhes vagyok és, hogy ma van az esküvőm. A barátnőimnek elmondtam a nagy hírt. Ők csak gratulálni tudtak. Amint kész lettünk felvettem az esküvői ruhámat majd a csajokkal elindultunk a helyszínre. Belopóztunk ne, hogy Mir észre vegyen engem. Sikeresen bementünk. Itt is elkezdtünk készülődni mármint a hajamat megigazították. Aztán elkezdődött. Alig vártam, hogy kimondjam azt a szót ami örökre összeköti az életemet Mirrel. Végül jött a nagy kérdés.
-Bang Chulyong elveszi feleségül Lee Park Bomot? –kérdezte a pap.
-Igen. –mosolygott.
-Lee Park Bom hozzá megy feleségül Bang Chulyonghoz? –kérdezte a pap.
-Igen. –mosolyogtam.
 |
| Gyűrűm.... |
-Megcsókolhatja a menyasszony! –mondta a pap. Mir lassan odahajolt hozzám és megcsókolt. Én átkaroltam a nyakát majd elmélyítettem csókunkat. Aztá jött a csokor dobás. Mir kitalálta, hogy ne én dobjam a csokrot hanem ő és a srácok pedig várják ki lesz a következő vőlegény. Én odaadtam neki a csokrot majd Mir hátat fordított a srácoknak és eldobta. Mindenki figyelte a csokrot ki kapja el. Aki pedig elkapta Rain volt az. Mindenki tapsolni kezdett. Rain odament a barátnőjéhez megcsókolta majd odaadta neki a csokrot. Most már ő is tudja milyen érzés szerelmesnek lenni. Az idő hamar eltelt. Este átöltöztem a másik ruhámba. Úgy hajnali fél 4kor Mirrel felvágtuk a tortát. A srácok kínáltak volna pezsgővel de én megmondtam, hogy nem ihatok alkoholt. Így egyből tudták mi is van. Gratulálni kezdtek nekem és Mirnek. Aztán fél 7kor mindenki hazament. Előtte még elpakoltunk néhány dolgot. Aztán Mir és én is haza mentünk. Mi egy kicsit később indultunk el így sétálnunk kellett. Én levettem a magassarkúmat a kezembe fogtam. Mir a másik kezemet megfogta és így sétáltunk haza.
Amikor hazaértünk egyből beestünk az ágyba. Mir rám mászott majd csókolni kezdett. Levettem a felsőjét majd simogatni kezdtem a testét.
-Mir várj! –mondtam.
-Valami baj van? –kérdezte.
-Mi? Neeeem.... Csak meg kell néznem valamit. Mindjárt jövök csak kimegyek a mosdóba. –mondtam.
-Én addig megágyalok és átöltözök. –mondta.
-Okés. –mondtam. Megfogtam a táskámat majd bementem a mosdóba. Mivel korábban vettem 2 terhességi tesztet már nagyon kíváncsi vagyok terhes vagyok-e. Megcsináltam majd megdöbbentem az eredményen. Kezet mostam majd kimentem. Mir az ágyon feküdt.
-Mi az? –kérdezte majd felállt az ágyról és odajött hozzám.
-Terhességi teszt. Sajnálom de nem bírta tovább. –mondtam.
-És? Mi az eredmény? –kérdezte. Megmutattam neki. –Mi ez a két csík?
-Mir.... terhes vagyok. –mosolyogtam.
-Mi? –kérdezte értetlenül.
-2 tesztet végeztem el és mindegyiken pozitív mármint 2 csík. Mert a negatív az 1 csík. –vigyorogtam.
-Anyám.... Bommie ez.... ez szuper. –mosolygott majd felkapott és megpördült velem.
-Majd jövőhéten vagy valamikor elmegyek az orvoshoz, hogy bővebb információt tudjak meg. –mondtam boldogan.
-Jó egy teljesen hónapra az enyém leszel majd. –mondta mosolyogva.
-Miért is? –kérdeztem.
-Hát.... nászút. –mondta vigyorogva.
-Jaaa.... Okés. És hova megyünk? –kérdeztem.
-Én Japánra gondoltam. Mivel már tavasz van a cseresznye fák most virágoznak. Gyönyörű nászút lenne. –mondta mosolyogva. Kivette a kezemből a tesztet majd lefektetett az ágyra. Betakart majd mellém bújt és elaludtunk.
12 óra alatt meg is érkeztünk Magyarországra a szüleimhez. Nem volt semmi kedvem anyáékkal találkozni. Ahogy elváltunk.... Nem volt a legjobb búcsú. De tessék. Ez lettem én. Nem tetszik nekik nem kell eljönni az esküvőre. Amikor a házhoz értünk becsengettem. Apa nyitott ajtót.
-Miben segíthetek? –kérdezte.
-Apa.... Már meg sem ismersz? –kérdeztem.
-Bommie? –kérdezte.
-Igen. –mondtam. Apa átölelt majd beljebb mentünk. Anya lejött az emeletről majd odajött hozzánk.
-Kicsim.... –mondta anya majd átölelt. –Annyira megváltoztál. Egy igazi nő lett belőled. Szép vagy.
-Jó génjeim vannak. Meg volt kitől örökölnöm. –mondtam mosolyogva.
-Ki ez a fiatal ember? –kérdezte anya.
-Anya, apa ő Bang Chulyong a vőlegényem. –mondtam mosolyogva majd odamentem Mirhez. Ő a bal átkarolta a derekamat majd magához húzott.
-Nagyon örülök. –mondta anya majd odajött Mirhez és bemutatkozott majd apa is.
-Én is nagyon örülök. Gyönyörű lányuk van. –mondta majd rám nézett.
-Hah.... Mir.... –mosolyogtam.
-Mikor lesz az esküvő? –kérdezte anya.
-Hétvégén. –mondtam.
-És ugye itt lesz Magyarországon? –kérdezte apa.
-Öm.... Nem. Dél-Koreában lesz. –mondtam.
-De ha már itthon vagy miért nem tartjátok itt? –kérdezte anya.
-Anya ezt már megbeszéltük jó pár évvel ez előtt. Nekem nem Magyarország az otthonom. –mondtam.
-Nem változtál semmit. –mondta apa.
-Nem tehetek arról, hogy ti még a saját esküvőm helyszínét is meg akarjátok szabni. –mondtam. –Szobában leszek.
-Felviszem a bőröndöket. –mondta Mir. Én megfogtam a sajátom ő is a sajátját. Felmentünk majd letettük a bőröndöket. Mir becsukta az ajtót én pedig leültem az ágyra.
-Csak 1 hét.... –mondtam.
-Hamar el fog telni. –mondta.
-Vagy nem. Látod apám már megmondta, hogy semmit sem változtam. –mondtam.
-Nem úgy értette. Gyere zuhanyozzunk le. –mondta majd megcsókolt. Elmentünk zuhanyozni majd befeküdtünk az ágyban. Amikor anyáék elmentek aludni mi kimentünk és csináltam valami kaját kettőnknek. Mirnek tényleg igaza volt hamar eltelt az az 1 hét. Egy idő után már azt vettem észre, hogy haza tartunk.Annyira boldog voltam, hogy másnap már Mirnek leszek a felesége.
-Ohh Bommie.... –nyögött fel.
-Mir tégy a magadévá. –mondtam. Benyúltam Mir felsője alá. Az izgalomtól karmolászni kezdtem a testét. Mir benyúlt a ruhám alá majd simogatni kezdte a mellemet. –Anyám.... Mir.... Ahh....
-Várj még 5 percet. –mondta. Lökései egyre erősebbek és gyorsabbak lettek. –Ah....
-Mir neeee.... várj.... Áú ez fáj.... –mondtam.
-Mi a baj? Mit csináljak? –kérdezte.
-Vedd ki. –mondtam.
-Jó. –mondta majd kivette a férfiasságát. Majd magára húzta a boxerét és a nadrágját. –Jól vagy?
-Mir ne aggódj. Még egy kicsit fáj de minden rendben van. –mondtam. Felálltam majd felhúztam a bugyimat.
-Annyira megijesztettél. –mondta majd odalépett hozzám.
-Nem akartam. Sajnálom. –hajtottam le a fejemet.
-Semmi baj. Lényeg, hogy jól vagy. –mondta majd magához ölelt.
-Szerintem tuti, hogy terhes vagyok vagy leszek nem tudom. –mondtam.
-Honnan tudod? –kérdezte.
-Reggel hányinger most meg fájt a szexelés. Sose szokott. –mondtam.
-Én nem tudom, hogy jó apa leszek-e. Én olyan ügyetlen vagyok. És ha egyszer elejtem a babát? –kérdezte.
-Jaj Mir.... Azért ne mondj ilyeneket. Nem fogod elejteni. Minden rendben lesz. Mindig ott leszek a közeledben. –mondtam mosolyogva majd magamhoz öleltem. –Lényeg, hogy velem legyél.
-Soha nem foglak elhagyni. Még akkor sem ha te mondod. –mondta majd szorosabban ölelt magához.
-Soha az életben nem fogom neked azt mondani, hogy menj el. –mondtam.
-Ennek örülök. –mosolygott. Percekig ölelgettük egymást. Aztán én is elpakoltam Mir segítségével. Végül elindultunk a repülőtérre. 20 percen belül meg is érkezett a repülő. Leadtuk a csomagokat majd felszálltunk.
-Sajnálom. Nem akartam csak alig jöttem haza te egyből letámadtál ezzel. Tudod mit akkor én itthon maradok. Te menjél nyugodtan. Én nem fogok se zavarni se elfelejteni semmit. –mondta majd lefeküdt az ágyra.
-Mir.... –mondtam majd letérdeltem mellé.
-Mi van? –kérdezte.
-Neked is jönnöd kell. Te vagy a vőlegényem. Vagy saját magamhoz megyek hozzá? –kérdeztem mosolyogva. Mir felült az ágyon és elmosolyodott.
-Nem. Az én feleségem leszel a hétvégétől. –mondta. Felálltam majd leültem Mir mellé. Ránéztem az órára és még volt 2 óránk a repülő indulásához.
-Szeretlek édes! –mondtam majd megcsókoltam.
-Szeretlek kicsim! –mondta majd rám mászott.
-Mir.... Kívánlak! –mondtam. Megfordultunk majd kicsatoltam az övét lehúztam a nadrágját a bokájáig. Lehúztam a bugyimat majd Mir belém tette férfiasságát.
-Mir minden rendben? –kérdeztem.
-Persze. –mondta.
-Ugye nem felejtetted el, hogy ma délbe indul a repülőnk? –kérdeztem.
-Milyen repülő? –kérdezte.
-A szüleimhez megyünk. Te teljesen elfelejtetted? –kérdeztem.
-Biztos. –mondta.
-Tehát elfelejtetted. –mondtam.
-Mi? Nem dehogy. –mondta.
-Mir inkább menjél és zuhanyozz le! –mondtam. –Aztán pakolj össze! A bőröndjeidet már kikészítettem. A repülőn majd alszol.
-Jó. –mondta. Nagyon mérges voltam Mirre. De tudtam, hogy most kell mindent elmondani egymásnak nem akkor amikor már házasok leszünk. Mir összepakolt én addig csináltam valami reggelit. Megreggeliztünk majd elmosogattam. Mir leült és tévét nézett.
-Mit nézel? –kérdeztem.
-Valami filmet keresek. –mondta.
-Okés. –mondtam majd folytattam a mosogatást. Mir odajött hozzám. Átkarolta a derekamat. Majd kész lettem a mosogatással.
-Szereltek! –mondta.
-Átöltözök. –mondtam majd levettem magamról Mir kezeit és bementem a szobába. Kivettem a bőröndömből egy baba rózsaszín nyári ruhát és egy szintén baba rózsaszín platform cipőt.
-Ebben a ruhában úgy nézel ki mintha terhes lennél. –mosolygott.
-Ha nem tetszik nem kell nézni. –mondtam.
-Azt nem mondtam, hogy nem tetszik. Szép vagy benne, mint minden ruhában. –mondta.
-Kösz. –mondtam.
-Most miért vagy ilyen? Én próbálok egy kis mosolyt csalni az arcodra erre fel te meg bunkózol. –mondta.
-A szüleimhez megyünk. Tudod milyen rosszul esett, hogy elfelejtetted? –kérdeztem.
(2).jpg)
