2013. augusztus 15., csütörtök

47. fejezet: Ez fáj....

-Ohh Bommie.... –nyögött fel.
-Mir tégy a magadévá. –mondtam. Benyúltam Mir felsője alá. Az izgalomtól karmolászni kezdtem a testét. Mir benyúlt a ruhám alá majd simogatni kezdte a mellemet. –Anyám.... Mir.... Ahh....
-Várj még 5 percet. –mondta. Lökései egyre erősebbek és gyorsabbak lettek. –Ah....
-Mir neeee.... várj.... Áú ez fáj.... –mondtam.
-Mi a baj? Mit csináljak? –kérdezte.
-Vedd ki. –mondtam.
-Jó. –mondta majd kivette a férfiasságát. Majd magára húzta a boxerét és a nadrágját. –Jól vagy?
-Mir ne aggódj. Még egy kicsit fáj de minden rendben van. –mondtam. Felálltam majd felhúztam a bugyimat.
-Annyira megijesztettél. –mondta majd odalépett hozzám.
-Nem akartam. Sajnálom. –hajtottam le a fejemet.
-Semmi baj. Lényeg, hogy jól vagy. –mondta majd magához ölelt.
-Szerintem tuti, hogy terhes vagyok vagy leszek nem tudom. –mondtam.
-Honnan tudod? –kérdezte.
-Reggel hányinger most meg fájt a szexelés. Sose szokott. –mondtam.
-Én nem tudom, hogy jó apa leszek-e. Én olyan ügyetlen vagyok. És ha egyszer elejtem a babát? –kérdezte.
-Jaj Mir.... Azért ne mondj ilyeneket. Nem fogod elejteni. Minden rendben lesz. Mindig ott leszek a közeledben. –mondtam mosolyogva majd magamhoz öleltem. –Lényeg, hogy velem legyél.
-Soha nem foglak elhagyni. Még akkor sem ha te mondod. –mondta majd szorosabban ölelt magához.
-Soha az életben nem fogom neked azt mondani, hogy menj el. –mondtam.
-Ennek örülök. –mosolygott. Percekig ölelgettük egymást. Aztán én is elpakoltam Mir segítségével. Végül elindultunk a repülőtérre. 20 percen belül meg is érkezett a repülő. Leadtuk a csomagokat majd felszálltunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése