-Persze. –mondta.
-Ugye nem felejtetted el, hogy ma délbe indul a repülőnk? –kérdeztem.
-Milyen repülő? –kérdezte.
-A szüleimhez megyünk. Te teljesen elfelejtetted? –kérdeztem.
-Biztos. –mondta.
-Tehát elfelejtetted. –mondtam.
-Mi? Nem dehogy. –mondta.
-Mir inkább menjél és zuhanyozz le! –mondtam. –Aztán pakolj össze! A bőröndjeidet már kikészítettem. A repülőn majd alszol.
-Jó. –mondta. Nagyon mérges voltam Mirre. De tudtam, hogy most kell mindent elmondani egymásnak nem akkor amikor már házasok leszünk. Mir összepakolt én addig csináltam valami reggelit. Megreggeliztünk majd elmosogattam. Mir leült és tévét nézett.
-Mit nézel? –kérdeztem.
-Valami filmet keresek. –mondta.
-Okés. –mondtam majd folytattam a mosogatást. Mir odajött hozzám. Átkarolta a derekamat. Majd kész lettem a mosogatással.
-Szereltek! –mondta.
-Átöltözök. –mondtam majd levettem magamról Mir kezeit és bementem a szobába. Kivettem a bőröndömből egy baba rózsaszín nyári ruhát és egy szintén baba rózsaszín platform cipőt.
-Ebben a ruhában úgy nézel ki mintha terhes lennél. –mosolygott.
-Ha nem tetszik nem kell nézni. –mondtam.
-Azt nem mondtam, hogy nem tetszik. Szép vagy benne, mint minden ruhában. –mondta.
-Kösz. –mondtam.
-Most miért vagy ilyen? Én próbálok egy kis mosolyt csalni az arcodra erre fel te meg bunkózol. –mondta.
-A szüleimhez megyünk. Tudod milyen rosszul esett, hogy elfelejtetted? –kérdeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése