-Mir.... Ha haza bírtál sétálni akkor ne, hogy már a szobába ne bírj sétálni. –mosolyogtam.
-De fáradt vagyok. –makacskodott.
-Édesem gyere. Add a kezed! –mondtam. Megfogtam a kezét majd bementünk a szobába. Lefeküdtünk az ágyba majd Mir magához ölelt és el is aludtunk. Nem törődtünk, hogy nem pizsamába voltunk lényeg, hogy együtt vagyunk, egymás mellett és szeretjük egymást. Ezek után a napok és a hónapok egyre gyorsabban teltek. A pocakom egyre nagyobb és nagyobb lett. Mirrel úgy döntöttünk, hogy majd a szülésnél akarjuk megtudni a baba nemét. Ha fiú úgy is Mir nevét kapja ha lány akkor vagy az enyémet vagy az anyáét vagy egy tetszőleges lány nevet. Aztán eljött a szülés napja. Eleinte nem volt semmilyen fájdalmam. Mir próbáról jött el. Utána már éreztem a fájásokat. De más fél órás szenvedés után egy egészséges, csodálatos kisfiút hoztam világra. Mirrel nagyon boldogok lettünk. Eddig is azok voltunk de ezek után még jobban. Aztán teltek múltak az évek. A gyerek már oviba ment aztán iskolába és így tovább. Egy gyönyörű életem lett Mirrel és Bangieval. Ennél többet nem én akartam. Nekem ez egy boldog élet.
~THE END!~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése