11.fejezet: Mir mit művelsz?

-Aha. Nagyon jól hangzik! –mondta.
-Tudom és milyen jó lesz majd érezni is. –mosolyogtam.
-Na akkor gyerünk! –mondta Joon majd vett egy nagy lendületet és átfordultunk. Én voltam alul ő pedig felül. Csókoltuk egymást majd Joon megfogta a kezemet és a meztelen mellkasára tette. Az én kezem pedig ide-oda vándorolt a testén majd felment a felsőjéhez. Megfogtam és amikor már vettem volna lefele a felsőjét Mir benyitott.
-Látom tök jól érted Bommie a matekot. –jegyezte meg Mir.
-Chh.... – néztem el majd Joont eltoltam magamtól. Ő értette a célzást és lemászott rólam.
-Mi van? –kérdezte Mir.
-Én most megyek Bommie. Majd legközelebb elmagyarázom a matekot. –mondta majd rám mosolygott és kiment. Mir pedig becsukta az ajtót.
-Semmi. –mondtam majd odamentem Mirhez. –Csak nem hiszem, hogy be kellene számolnom azzal kapcsolatban, hogy mit is csinálok. Nem gondolod? –kérdeztem. Ahogy kimondtam az utolsó mondatomat Mir magához rántott.
-De nekem el kell mondanod! –mondta Mir.
-Hogy tessék? Mir te mit művelsz? –értetlenkedtem.
-Szólnod kell nekem, hogy mit csinálsz és kivel! –parancsolta rám de még mindig nagyon szorosan ölelt magához. Mocorogni kezdtem az ölelésében.
-Mir engedj el! –mondta majd próbáltam volna eltolni de nem sikerült.
-Add fel! Te csak engem szeretsz! –mondta majd a kezemet elvette a mellkasától a nyakához tette majd közelebb húzott magához.
-Nem szeretlek! –hazudtam hisz nem tudtam teljesen kiábrándul belőle. A szívem legmélyén Mirt szeretem igazán.
-Hazudsz! Mondj egy jobb hazugságot. –mondta.
-A szívem legmélyén nagyon utállak! –mondtam.
-Tudtam, hogy még mindig szeretsz. –mondta majd adott egy puszit az arcomra.
-Szuper.... –mondtam halkan.
-Valamit nem tudtunk befejezni az első beszélgetésünkkor. –mondta huncut mosollyal.
-Mikor? –kérdeztem.
-Itt a szobában. Amikor Joon megzavart, hogy Kimmie hívott minket, mert kész volt a vacsi. –magyarázta Mir majd egyre gyengébben ölelt. Végül elengedett. Én egyből elmentem tőle. Az ablakhoz mentem és hátat fordítottam neki.
-Ja amikor sírtam. –mondtam miközben a tájat néztem.
-Pontosan. –mondta Mir majd odajött hozzám.
-Mit akarsz most ezzel? –kérdeztem.
-Szerintem te is tudod. –mondta majd a hajamat a jobb vállamra tette át és apró csókokkal halmozta el a nyakamat.
-Nem értelek! –mondtam. Mir maga felé fordított és magához húzott.
-Mind a ketten szeretjük egymást. –mondta.
-Mi te szeretsz? –kérdeztem majd eltoltam magamtól.
-Igen. –mondta de nem nézett a szemembe. Mir magához húzott majd adott egy puszit a számra. Átöleltem a nyakát, Mir mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Viszonoztam a csókot. Hosszú ideig öleltük és csókoltuk egymást.
-Most csak érd be ennyivel! –mosolyogtam majd eltoltam magamtól Mirt. –Megnézem, hogy milyen vagy a pár kapcsolatban és úgy eldöntöm, hogy érdemes-e veled szeretkeznem.
-Nem lehet most? –kérdezte.
-Nem! –mondtam majd elmentem mellette.
-Szereted Joont? –szegezte nekem a kérdést Mir.
-Mi? –fordultam vissza.
-Szerelmes vagy Joonba? –kérdezte.
-Ha igen akkor mi van? –kérdeztem vissza.
-A kérdésemre válaszolj! –mondta.
-Igen szeretem Joont. Téged is szeretlek a szívem mélyén. De úgy érzem, hogy veled nem lesz semmi. Nagyon megbántottál a balesetem előtt és ez mély nyomott hagyott bennem. –mondtam.
-Jó már kifogásokat találni. –mondta szomorúan.
-Ez nem kifogás Mir. Szeretlek titeket, de úgy érzem, hogy Joont jobban szeretem. Sajnálom! –mondtam majd odamentem Mirhez át akartam ölelni de nem engedte.
-Kérlek ne! –mondta.
-Mir.... –mondtam.
-Mi az? –kérdezte.