23. fejezet: Nehéz pillanat

-Tényleg el akarsz menni? –kérdezte.
-Mir jobb lesz mindenkinek. –mondtam.
-Ohh.... Bommie! –mondtam majd végighúzta a kezét a hátamon és megállt a fenekemnél majd magához húzott.
-Mir kérlek ne! –kérleltem.
-Csak hagyj csókoljalak meg utoljára. –mondta.
-De a rajongók.... –mondtam.
-Nem érdekelnek! –mondta.

-De Mir.... –kezdtem de nem tudtam befejezni mert Mir  megcsókolt. Ez a csók nagyon szenvedélyes volt. Igaz Mirtől mindig szenvedélyes csókokat kaptam. Itt jöttem rá, hogy ész szerűbb lenne maradnom. De ha maradok és Mirrel leszek együtt tovább, akkor megbántom Joont. Ha viszont Joonnal maradok akkor Mirt bántom meg újra. Így elmegyek és biztosra tudom, hogy mind a kettőt megbántom. Inkább megbántom mindkettőt, mint, hogy elveszítsem az egyiket.
-Imádlak! Kívánlak! –zihálta Mir.
-Szeretlek! –mondtam.
-Akkor maradj és legyünk boldogok! Kezdjünk új életet! Csak mi ketten. –mondta.
-Jaj Mir.... Nagyon édes vagy. De nem maradok. Szöulban lehet, hogy találkozni fogunk. Lehet, hogy párszor összefutunk az utcán. De mennem kell. Nem soká indul a gépem. –mondtam.
-Hát jó. Szeretlek Bommie! Szia! –mondta.
-Add át légy szíves Joonnak és Kimmienek, hogy szeretem őket! Külön Jonnak pedig azt, hogy kezdjen új életet. De te is. Kezdj új életet Mir. Ha tényleg szeretsz! Szia! –mondtam. Majd felszálltam a repülőgépre. Nem volt sok idő mert a srácok Tokióban volt fellépésük és nincs olyan messze Szöultól. Út közben felhívtam Park Chang-Mint. Megkérdeztem, hogy még mindig áll-e az az ajánlata. Azt mondta, hogy nekem mindig áll az ajánlata így nála fogok lakni amíg nem találok valami munkát és házat. Majd a taxi kivitt Min házához. Becsengettem és egyből ki is nyitotta az ajtót.
-Bommie! De régen láttalak. Szia! –mondta fülig érő vigyorral az arcán.
-Szia Min! Hát igen nem mostanában jöttem Szöulba. –mondtam mosolyogva. Bementem a házba és lepakoltam. Min bevitte a szobába a bőröndjeimet.
-Csak egy szoba van. Remélem nem gond! Vagy ha gondot jelent akkor alszok a kanapén. –mondta.