16.fejezet: Szeretem Joont!

Reggel arra keltem fel, hogy az órám csörgött. Totál kiment a fejemből, hogy nem kapcsoltam ki. Joon is felkelt de ő hamar visszaaludt. Én nem tudtam olyan könnyen. Csak feküdtem az ágyba és azon gondolkodtam, hogy 2 napja van szünet és még van 5 nap. Nem bírtam visszaaludni így kikeltem az ágyból ki vettem a szekrényből egy másik lepedőt abba belecsavartam magam és lementem a konyhába. Leültem egy székre és csak néztem ki a fejemből. Majd már fél órája ülök felálltam és odamentem a hűtőhöz. Kivettem a kávét, elővettem egy poharat és töltöttem magamnak. Majd valaki átölelt hátulról.
-Babám nekem öntesz? –kérdezte Joon.
-Még nem is tudtam, hogy becézgetsz. De amúgy igen töltök neked is. –mondtam.
-Igen becézgetlek! Babám, kicsim, szerelmem, szívem melyik tetszik? –kérdezte mosolyogva.
-Mindegyik nagyon aranyos. Akár csak te! –mondtam majd megfordultam, átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
-Jaj.... te meg szexi vagy! Még így egy lepedőbe bugyolálva is. –mosolygott.
-Jól van. Itt a kávéd. – mondtam.
-Mikor mutatsz be a szüleidnek? –kérdezte miközben leültünk az étkező asztalhoz.
-Nem tudom. De ez az egyetemtől és a fellépéseitektől függ. –mondtam.
-Ebbe a hónapba még lesz 8 fellépésünk és abból 2 Európába lesz. Ha jól tudom akkor Franciaországba lesz az utolsó előtti és az utolsó pedig Japán lesz. Ha gondolod te is jössz velünk és majd a többiek jönnek haza te és én pedig a szüleidhez megyünk. –mondta.
-De mi lesz az egyetemmel? –kérdeztem.
-Elkéredztetlek. Addigra tuti ki fog derülni, hogy mi együtt vagyunk. Add ide majd én visszaviszem! –mondta majd elvette a poharamat. Majd én felálltam.
-Miért mi együtt vagyunk? –kérdeztem.
-Miért nem? –kérdezett vissza.
-Szerintem nem! Nem is ismerlek téged. –mondtam hülyéskedve majd szaladni kezdtem Joon pedig utánam.
-Ohh tényleg nem ismersz? Mi volt akkor este kettőnk közt? –kérdezte miközben elkapott engem és magához húzott.
-Nem tudom. Csak úgy aludtunk. –mondtam nevetve.
-Tehát aludtunk! –mondta majd maga felé fordított. Majd egy gyors mozdulttal magához húzott.
-Igen aludtunk. –mondtam mosolyogva.
-Akkor alszunk még egyet? –kérdezte majd csókolgatni kezdett. Mindenhol csókolt a nyakamat, a kulcscsontomat, és az ajkamat.
-Aludjunk! –mondtam majd Joont átöleltem és úgy csókoltam az ajkait.
-Sziiiiasztok! –mondta SeungHo miközben elnyújtotta a i betűt a meglepettségtől.
-Szia SeungHo. –mondtam.
-A többiek? –kérdezte Joon.
-Mindjárt jönnek. –mondta SeungHo majd végigmért minket.
-Sziasztok! –mondták a többiek.
-Sziasztok. –mondtuk Joonnal.
-Hát veletek mi van? –kérdezte Kimmie és Mir egyszerre miközben mosolyogtak.
-Szeretem Joont! –kiabáltam mosolyogva.
-Ez lökött. –mondta Joon.
-Miért? Ezt most úgy mondtad, mintha te nem szeretnék. –mondtam majd boci szemmel néztem rá.
-De szeretlek! Ki nem szeretne ilyen boci szemeket? –kérdezte majd megcsókolt.
-Én! Mert nekem itt van Kimmie boci szemei. –nevetett SeungHo.
-Hát jól de akinek nincsen csaja. Ez most azokra vonatkozik. –mondta Joon.
-Na jó Joon szerintem mi most menjünk és öltözzünk fel. –mondtam mosolyogva.
-Na gyere akkor. –mondta Joon. Majd elindultunk az emeletre. Felöltöztünk majd lementünk a többiekhez. Onnantól kezdve nagyon gyorsan teltek a napok. Joon bemutatott a szüleinek akik nagyon aranyosak és kedvesek voltak velem.