40. fejezet: Lánybúcsú

Amint hazaértünk az ajtó előtt egy ajándék dobozt találtunk. Bevittem majd kibontottam. Egy ruha volt benne meg egy cipő. Különösebben nem néztem meg inkább készülődni kezdtem. Lezuhanyoztam majd felvettem a ruhát és a cipőt. A ruha egy fehér mini short és egy fehér pánt nélküli felső volt. A cipő pedig egy fehér, pántos, platformos cipő volt. Mir állítása szerint nagyon szexi voltam a ruhában. De neki melyik ruhába nem vagyok az? Majd egyszer csak dudáltak. Kinyitottam az ajtót és egy fekete limuzin állt a ház előtt és Kimmie pedig kiszállt belőle. Adtam egy csókot Mirnek majd beszálltam a limuzinba. Bent ült a többi barátnőm is. Ők pezsgőztek és amint beültem én is egy fátyolt nyomtak a fejemre és pezsgőt a kezembe. Majd megérkeztünk egy szórakozó helyre. Itt mindenki kiszállt és bementünk.
-Jó estét hölgyeim! Mit hozhatok? –kérdezte a pincér srác.
-Sok-sok vodkát és pezsgőt. –mondta Kimmie.
-Még valamit? –kérdezte.
-Köszönjük nem! –mondtam.
-Úgy gratulálok! –mondta mosolyogva Minie.
-Köszi. –mondtam szintén mosolyogva. Majd hozta is a pincér az italokat.
-Parancsoljanak. –mondta majd letette mindenkinek az italokat.
-Igyunk a menyasszonyra! –mondta Kimmie. Majd mindenki megitta az előtte lévő alkoholt. Miután megittuk italainkat elmentünk táncolni. Valaki mögém jött. Megfogta a kezemet és elvitt egy csendes kis helyre.
-Ő már foglalt! –jelent meg Kimmie. Megfogta a kezemet és visszavitt táncolni. A buli nagyon jó volt.
-Nagyon szépen köszönöm ezt a bulit. –mondtam Kimminek.

-Várj még nincs vége! Van egy meglepetésem és az után van vége. –mosolygott. Leültünk a helyünkre majd minden elsötétedett. A reflektor a színpadra világított nem volt sehol sem a táncos. A zene már nagyban ment amikor valaki a végighúzta a testemen a kezét. Én hátra fordultam majd észre vettem, hogy az idegen el kezd vetkőzni. Ez sztriptíz táncos. Elvigyorodtam és ezt nem lehetett egy ideig letörölni az arcomról. Felvitt a színpadra majd leültetett egy székre. Ekkor vette észre, hogy Joon a táncos. Én ledöbbentem de még mindig vigyorogtam. Rohadtul simult hozzám meg úristen. Egy ilyet nehéz visszautasítani de Mir miatt muszáj voltam. Aztán vége lett a zenének. Joon a fülembe súgta, hogy „Gratulálok!”. Aztán leszállt rólam én felálltam a székről és meghajoltunk majd lementem. Megittunk még egy pohár pezsgőt és vodkát. Aztán kimentünk beszálltunk a limuzinba itt is ittunk egy kicsi pezsgőt. Először engem vittek haza aztán a többi csajt. Én kiszálltam a limuzinból és még elég stabilan álltam a lábamon.

39. fejezet: A nagy ötlet

Miután felöltöztünk újra kimentünk a konyhába. Elkezdtem csinálni valami reggelit vagyis már ebédet mert dél körül járt. Mir csak ott állt mellettem vagy mögöttem ölelgetett, puszilgatott néha-néha segített viszont egy folytában beszélt. Majd egyszer csak előrukkolt egy ötlettel.
-Igaz már a menyasszonyom vagy de a szüleimet és a nővéremet nem is ismered. Mi lenne ha megebédelnénk és utána elmennénk hozzájuk? Bemutatnálak téged. –mosolygott.
-Nekem mindegy. Viszont te se ismered az én szüleimet. –mondtam.
-Akkor majd utána te is bemutatsz nekik. –mondta.
-Ömm.... Nem! –mondtam.
-Miért? –kérdezte értetlenül.
-Azért mert az én szüleim nagyon messze laknak Dél-Koreától. Ők Európában élnek. –mondtam.
-Jaaaa.... Akkor majd megoldjuk valahogy. Mi lenne ha 1 hétre elmennénk hozzájuk? –kérdezte mosolyogva.
-Nekem jó. De mikor 1 hét? –kérdeztem.
-Holnap után indulhatnánk nem? –kérdezte.
-Nekem mindegy. Csak előtte haza telefonálok majd anyuéknak. –mondtam. –Ja és vennél elő tányért?

A cipőm

-Persze. –mondta majd elment megteríteni. Megkajáltunk majd átöltöztünk. Mivel nagyon jó és szép idő volt laza ruhát vettünk fel mindketten. Mir egy térdnadrágot, egy izompólót és egy magas szárú cipőt vett fel. Én egy farmer, platformos, pántos magassarkú cipőt, és egy szintén farmer nagyon laza ruhát vettem fel.

Ruhám!

-Mindjárt kész vagyok csak sminkelek egy kicsit és mehetünk. –mondtam miközben a fülbe valómat tettem bele a fülembe. Bementem a fürdőszobába. Nem nagyon sminkeltem ki magam csak szempillaspirál és kész. A kedvenc francia parfümömből (amit szintén Mirtől kaptam) fújtam párat magamra majd lementem a lépcsőn. Mir a kanapén ült és várt.
-Azt hittem, hogy nem is akarsz lejönni. –mondta de még mindig nem állt fel a kanapéról.
-A szépséghez idő kell édesem. –mondtam majd mögé mentem és átkaroltam a nyakát hátulról.
-Alapból szép vagy. De tudsz szebb is lenni? –kérdezte majd megfordult. –Hűűűű.... Te gyönyörű vagy kicsim.
-Jajjj Mir inkább induljunk. –mondtam.
-Jó illatod van. –mondta majd magához húzott és puszilgatni kezdete a nyakamat.
-Mi tényleg el akarunk menni itthonról? –kérdeztem majd megfordultam és megcsókoltam Mirt.
-Nem hiszem. –mondta majd felhúzta a ruhámat.
-De mennünk kell. Mert anyudék még nem is ismernek és már a menyasszonyod vagyok. Meg nekem este lánybúcsúm lesz. –mondtam mosolyogva. Majd elindultunk. Egész úton Mir fogta a kezem, ölelgetett és csókolgatott. Majd odaértünk. Bemutatkoztam a szüleinek és a nővérének. Amikor megtudták, hogy 3 évvel vagyok idősebb Mirnél egy kicsit furcsán néztek rám. De amikor elmentünk Mir beszélt a szüleivel, hogy akár elfogadnak engem akár nem akkor is a felesége leszek 1 hét múlva. Úristen már csak 1 hét. A jövő hetet anyáéknál töltjük hamar el fog telni. Haza jövünk és már másnap az esküvő. Majd miután Mir beszélt a szüleivel elindultunk haza.

38. fejezet: Miért sírsz?

Eszembe jutott minden ami eddig velem történt az életemben. Elkezdtem könnyezni és hirtelen felültem. Mir csak feküdt de meglepődve nézett rám. Mir simogatni kezdte a hátamat. Majd visszahúzott az ágyba és magához ölelt. Letörölte a könnyeimet a kezével és hosszasan nézett.
- Miért sírsz? Nem akartad? –kérdezte. Mir hangja törte meg a már vagy másfél órája tartó csendet. A hangja lágy volt és férfias.
-De akartam. Nagyon jó volt. Csak eszembe jutott, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked. De te ennek ellenére is szeretsz, megkérted a kezem és nem soká összeházasodunk. –mondtam.
-De az nem számít régen volt. Már elfelejtettem. Az a lényeg, hogy itt vagy velem. Én szeretlek. Régen is szerettelek de most már még jobban. Érted? –kérdezte már-már mosolyogva.
-Igen értem. Én is szeretlek.... –mondtam. Mir rám mosolygott majd megcsókolt. A csók hosszú volt és érzelemmel teli.
-Nem akarlak elveszíteni most már soha többet. –szavai váratlanul értek, a szívem még gyorsabban vert, mint előtte. Akarva-akaratlanul mosolyodtam el. A boldogságomat nem tudtam leplezni. Mir magához szorított, úgy mesélte el, hogy már nagyon régóta várt arra az alkalomra, újra találkozzunk és, hogy megkérhesse a kezemet. Amikor befejezte felemeltem a fejemet és a száját néztem azután megcsókoltam. Még pár percig ölelgetett és puszilgatott utána Mir felkelt és elkezdett öltözni. Én is felkeltem és öltözni kezdtem.

37. fejezet: Ha már a menyasszonyom vagy

-Mit kérsz reggelire? –kérdeztem majd leszálltam a pultról.
-Semmit. –mondta.
-Nem vagy éhes? –kérdeztem.
-Én másra vagyok kiéhezve. –mondtam majd mögém jött és hátulról átölelt. Mir hozzám szorította az ágyékát. Majd a kezével átrakta a másik oldalra a jobb vállamon lévő hajtömeget. Apró csókokkal halmozta el a nyakamat, amit hagytam is neki. Nem tudtam ellent mondani mert már régen volt ilyen közel hozzám. Majd oldalra fordítottam a fejemet, hogy a szemébe nézzek de hirtelen megcsókolt. Az ajka puha volt és nagyon gyengéden csókolt. Majd szembe fordultam vele és úgy folytattuk egymás csókolgatását. Mir többször is megharapta az ajkamat amitől mindketten beindultunk.
-Már nem bírok magammal. –zihálta Mir.
-Menjünk be a szobába? –kérdeztem.
-Menjünk. –mondta. Majd megragadta a kezemet és a szoba felé vezetett. Amint beértünk Mir a falnak támasztott. Felemelte mindkét kezemet és úgy csókolta az ajkamat. A csókjai hevesek és erősek voltak, de mégis szenvedélyesek. Elengedte a kezeimet, megfogta a hálóingemet majd egy gyors mozdulattal megszabadított tőle. Mir magához szorított és megölelt. Miközben a nyakam csókolgatta, megéreztem a teste illatát. Hirtelen semmi sem érdekelt. Biztos voltam benne, hogy akarom. Abban a pillanatban én szorítottam Mirt a falhoz. Amíg egymást csókoltuk a kezem ide-oda vándorolt a testén. Amikor befejeztem, Mir kulcscsontját vettem célba. Halk nyögéseket hallatott ettől Mir. Pár másodperc múlva megfogta az arcomat és a szájához húzott. Felrakta az egyik lábamat a derekára, majd a másikat is, így indult meg velem az ágy felé. Magára húzott és a hátát simogattam és a nyakát csókolgattam. Miközben csókolgatta a nyakamat, a hajába túrtam. Nem is kellett több neki, éreztem ahogy Mir férfiassága szorítja a nadrágját. Lenyúltam, hogy levegyem róla a nadrágját. Mir arcához húzta a mellkasomat, majd egy kissé megemelkedett, hogy le tudjam húzni teljesen a felesleges ruhadarabot. Mir lefektetett az ágyra és levette magáról a bokszert. Most már teljes meztelenséggel állt előttem a vőlegényem. Lehajolt, megfogta a derekamat és a fogaival szedte le rólam a fehérneműmet. A hasamtól puszilt egyre feljebb és feljebb. Amikor az ajkamhoz ért, lábaimat felrakta a derekára, kezeim a nyakán pihentek így hatolt belém. A tempója nem volt gyors, de lassú sem. Végig nagyon figyelmes volt, figyelt arra, hogy nekem legyen a legjobb. Egymás szemébe néztünk, néha egy-egy puszit adott az ajkamra. Amikor unalmassá vált a közepes tempó, Mir begyorsított de még mindig ugyan olyan érzéki volt, mint előtte. Szenvedélyesen kezdett el csókolni és az egyik kezét összefonta az enyémmel. Mindketten tudtuk, hogy lassan a végéhez érünk. Először engem ért el a gyönyör, majd Mir is elélvezett. Pár percre megpihent rajtam. Ő a kulcscsontomat puszilgatta, amíg én a hátát simogattam. Majd Mir lefeküdt mellém. Én hozzábújtam és a mellkasát csókolgattam. Ezen mind a ketten elmosolyodtunk. Majd abba hagytam és a fejem a mellkasán volt, lábunk szorosan összekulcsolva. Rám terítette a takarót, hogy ne fázzak. A hajamat simogatta, többször is megpuszilta, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Sosem gondoltam volna, hogy Mir tud ilyen érzéki is lenni.

36. fejezet: Ohh Mir!

-Most. –vigyorgott majd megcsókolt. Én beletúrtam a hajába. Mir ettől egyre hevesebben és hevesebben csókolt. Majd megszabadított a felsőmtől. Elkezdte csókolgatni a nyakamat én addig a bokszerével szórakoztam. Majd megcsörrent Mir telefonja. Felvette és hát SeungHo volt az. Ő holnapra szervezte meg Mirnek a legénybúcsút.
-Ez most komoly? –kérdeztem.
-Jaa.... –mondta majd leszállt rólam.
-Nem baj. Holnap majd áthívom Kimmiet és el leszünk kicsi SeungHoval. –mosolyogtam.
-Vagy majd inkább a másnaposságot pihened ki. –nevetett Mir.
-Ohh Mir! Én nem vagyok alkoholista. –mosolyogtam majd felkeltem az ágyból és elindultam az ajtó felé.
-De nem úgy értettem. –mondta majd utánam jött.
-Mir.... –mondtam majd lementem a lépcsőn és a konyhába vettem az irányt. Felültem az egyik konyhapultra.
-Tudom szép becenevem van. –mondta majd a pultnak támaszkodott, megfogta a lábamat és magához húzott.
-Lökött vagy. De viszont jó pasi. –mondtam majd elmosolyodtam.
-Te meg olyan szexi vagy ebben a hálóingben amit neked vettem. –mondta majd huncut mosolyra húzta a száját.
-Én úgy utállak! –mondtam majd a nyaka köré fontam a kezem.
-Miért? –kérdezte meglepődve.
-Azért mert olyan jó pasi vagy. –mondtam majd megcsókoltam.
-Kösz. –mondta majd megcsókolt csak éppenséggel sokkal szenvedélyesebben.

35. fejezet: Egy nem kívánt program

Egy napon arra keltem, hogy Mir simogatja a hátamat. Olyan jó érzés volt erre kelni. Szerencsére nem kellett próbára mennie így vele tölthetem az egész napom. Mir felé fordultam majd rámosolyogtam és a mellkasát simogatni kezdtem.
-Jó reggelt! –mondtam.
-Jó reggelt! –mondta Mir.
-Olyan szép idő van! –mondtam majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy gyönyörű szépen sütött a nap.
-Mit csinálunk ma? –kérdezte.
-Mmmm.... Nem tudom. –mosolyogtam majd megcsörrent a telefonom. –Szia.... Hát.... Nagyon muszáj?.... Az szuper.... Igen.... Hol lesz?.... Jó ott leszek.... Fehér?.... Miért?.... Jó.... Okés.... Szia!
-Ki volt az? –kérdezte Mir.
-Kimmie.... –mondtam majd a hátamra feküdtem.
-Mit akart? –kérdezte.
-Lánybúcsút szervez. A babát lepasszolja SeungHonak és így a barátnők összeülnek megünnepelni, hogy már nem leszek csak egy lány vagyis nő hanem feleség leszek neked. –mosolyogtam.
-Akkor ma sem leszünk együtt? –kérdezte.
-Sajnos nem.... Én nem akarok elmenni. –mondtam.
-Nekem majd SeungHo akar egyet szervezni. –mosolygott.
-Mikor? –kérdeztem.
-Holnap vagy holnap után. –mondta.
-Jajj.... De cuki. –mosolyogtam.
-Akár csak te.... –mosolygott Mir majd rám mászott.
-Azt mondod? –kérdeztem.
-Aha. –mondta majd egyre közelebb hajolt hozzám végül megcsókolt és benyúltam a hálóingem alá.
-Szeretlek Mir! –mondtam.
-Olyan régen szeretkeztünk. Mostanában mind a kettőnk az esküvővel foglalatoskodunk és kettőnkkel meg semmit nem csinálunk. –mondta.
-Most? –kérdeztem mosolyogva.

34. fejezet: Készülődés

Vajon ez a ruha az igazi?

-Ez a női logika az őrületbe kerget. –mondta mosolyogva majd hátulról átölelt.
-Majd Joonnal. –mosolyogtam.
-Mikor? –kérdezte.
-Szerintem ma. Persze ha nem kell próbálnotok. –mondtam. Majd elindultunk haza. Felhívtam Joont ő beleegyezett, hogy eljön velem valami ruhát nézni. Majd felhívtam Kimmiet de ő a gyerekkel el van foglalva így ő nem jön. Majd Joon eljött hozzánk és elindultunk. Mir az otthon maradt. Majd odaértünk az egyik üzletbe. Már itt megláttam az igazi ruhát.
-Milyet szeretnél? –kérdezte.
-Ezt szeretném. Ez nagyon gyönyörű. Már beleszerettem. –mondtam.
-Jó napot. Az úrnak ki kell menni. Nem láthatja a feleségét az esküvő ruhában. –mondta az eladó.
-Hogy tessék? Nem ő a vőlegény. –mosolyogtam.
-Ja elnézést. Ki a vőlegény? Ki a szerencsés? –kérdezte.
-Bang Chulyong vagyis Mir. –mosolyogtam.
-Gratulálok! –mondta.
-Köszönöm! De ezt a ruhát szeretném felpróbálni. –mondtam.
-Nyugodtan. –mondta majd felpróbáltam.
-Ez az igazi. –mondtam. Már annyira boldog vagyok az esküvőm 2 hét múlva lesz. Már minden kész van csak Mirnek kell az öltönyét megvenni. De ahogy az esküvő szervezőnk mondta az a 2 hét is hamar elfog telni. Végül Mir is megvette a ruháját. 2 ruhát kellett mind a kettőnknek venni. Délelőttre meg estére. Már most elfáradtam.

33. fejezet: Igaz?

Az idő nagyon gyorsan eltelt. Min becsajozott én elköltöztem tőle. Mirnél élek és nagyon boldog vagyunk. Egy kis apró veszekedésünk volt eddig. Azon kaptunk össze, hogy mikor legyen a nászút meg, hogy a nászúton próbálkozzunk gyerekkel vagy később. Ilyen lényegtelen dolgokon kapunk össze a mostani időben. Jó érthető mert mind a ketten elég feszültek vagyunk. Mir a a fellépések és az új albumuk miatt. Én meg, hogy milyen leszek feleségként meg, hogy ne derüljön ki az eljegyzésem Mirrel. Rain az igazgató már tudja de ő nagyon nem foglalkozik vele. Csak azt akarja, hogy ne veszítsenek a srácok rajongókat. Egy napon amikor Mirrel éppen az esküvőre nézegettük a gyűrűket ránk találtak az újságírók.
-Miért vannak itt? Miért nézegetik az eljegyzési gyűrűket? Együtt vannak? Összeházasodnak? Hogy történt az eljegyzés? Hol találkoztak először? –támadtak le kérdésekkel.
-Nem nyilatkozunk! –mondta Mir. Majd nagy nehezen elmentünk.
-Sajnálom Mir! Nem kellett volna elrángatnom téged ide. –mondtam szomorúan.
-Nem baj! Egy kicsit felcsigáztuk az újságírók figyelmét. –mosolygott majd megcsókolt. Ezt eléggé furcsáltam.
-Mmmm.... Mir utcán vagyunk! Az újságírók akárhol lehetnek. –mondtam.
-Nem baj! –mondtam Mir majd magához húzott és elkezdett csókolni. Majd visszamentünk és megvettük a gyűrűket.
-Már csak a ruhánkat kell megvenni! –mondtam.
-Ha gondolod bemehetünk valamelyik esküvői ruha üzletbe. –mondta.
-Nem.... Mir, hogy gondolhatsz ilyet? A ruhámat nem láthatod. –mondtam.

31. fejezet: Vallomás és békülés

-Hát jó. Mir megkérte a kezemet. –mondtam majd a földet fürkésztem.
-Mi? –állt fel a kanapéról Joon.
-Ettől féltem! –motyogtam.
-Mindegy Bommie. –súgta Mir a fülembe.
-Miért kérted meg a kezét? Nem is szereted. Akkor minek? Te.... Te meg igent is mondtál neki. Nem érted meg, hogy még mindig szeretlek? Nem? Ilyen sokat kérek tőled? –kérdezte Joon idegesen.
-Joon.... Joon kérlek nyugodj meg! –mondtam. Erre Joon felment az emeletre és becsapta a szoba ajtót. Ez nekem nagyon rosszul esett és sírni kezdtem.
-Jaj na ne sírj! Gyere.... Búj ide! –mondta Mir majd magához ölelt.
-De azért mi gratulálunk! De nekünk sajnos mennünk kell mert a pici nyűgös. Remélem megbékél majd Joon. –mondta Kimmie majd odajött hozzám és megölelt. Miután SeungHo öleléséből kimásztam egyből odabújtam Mirhez. Majd Kimmieék elmentek.
-Mi is gratulálunk! –mondta Thunder.
-Köszönjük srácok! –mondta Mir. Majd a többiek bementek a konyhába. Mir ott állt velem és nagyon erősen tartott magához. Majd elengedett és a lépcső felé indult.
-Mir! Kérlek ne! Én bántottam meg. Az én hibám majd én beszélek vele. –mondtam majd adtam Mirnek egy csókot és felmentem. Az ajtó előtt egy kicsit tétováztam majd Joon ki is nyitotta. Én annyira megijedtem, hogy hátra estem.
-Te mit keresel itt? –kérdezte egy kicsit hangosan majd elment mellettem. Erre Mir feljött és látta, hogy én a földön vagyok odasietett hozzám majd segített felállni.
-Kicsim.... Jól vagy? –kérdezte aggódva.
-Igen jól vagyok. –mondtam.
-Mi történt? –kérdezte.
-Semmi csak Joon kijött a szobából én utána akartam menni de elestem és ezt Joon nem vette észre így nem tudta, hogy elestem és nem segített. Ennyi történt. –hazudtam. Joon meglepődve nézett rám amiért nem mondtam el az igazságot Mirnek.
-Jól van. –mondta Mir.
-Joon beszélhetnék veled? –kérdeztem.
-Persze. –mondta. Bementünk a szobájába majd becsuktam az ajtót.
-Joon figyelj nagyon sajnálom. De én Mirt szeretem és ezt már biztosra tudom. Nem mintha 1 éve játszottam volna veled. Nem! Akkor téged szerettelek. Most meg már Mirt. –magyaráztam.
-De tényleg vele szeretnéd leélni az életed? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Hát jó. Ez ellen nagyon sokat nem tudok csinálni. Remélem boldogok leszel vagyis lesztek. Sok boldogságot és gratulálok nektek! –mondta Joon majd átölelt. Örültem annak, hogy Joon megbékélt.
-Figyelj! Én szeretnélek téged meghívni az esküvőre. Igaz mindenki ott lesz. De neked most elmondom, hogy szeretném ha ott lennél az esküvőn. Nem tudjuk még mikor lesz de remélem minél hamarabb! –mosolyogtam.
-Köszönöm Bommie! –mondta.
-Ez természetes. –mondtam. Majd kimentünk a szobából Mir odajött hozzám és megcsókolt.

30. fejezet: Igen!

-Szóval.... Hozzám költözöl? –kérdezte kíváncsian.
-Igen! Szeretnék veled lakni. –mondtam.
-Megkérhetlek még valamire? –kérdezte mosolyogva.
-Persze. –mondtam.
-Lee Park Bom szeretlek. Nagyon szeretlek! Sőt imádlak. Nem akarlak elveszíteni. Most is amikor úgy elmentél és itt hagytál egyedül annyira fájt. Annyira hiányoztál. Szeretném ha örökre velem lennél. –mondta.
-Mire gondolsz Mir? –kérdeztem majd Mir letérdelt elém és kivett valami kis dobozkát a zsebéből.
-Lee Park Bom leszel a feleségem? –kérdezte. Belenéztem csillogó szemeibe és tudtam, hogy nagyon szeret én is viszont szeretem. Tudtam ha nemet mondok neki akkor egyből elmegy és elveszítem örökre. Ha igent mondok neki akkor boldog leszek vele.

-Mir.... nagyon aranyos vagy! –mondtam.
-De nem leszel velem. –mondta majd felállt.
-Én ezt nem mondtam, hogy nem leszek veled. Csak ez nem túl elhamarkodott? –kérdeztem.
-Egy kicsit az. De ha később kérdezem meg akkor meg már lecsaptak rád. Joon még érez irántad valamit. Szerintem amióta itt vagy Minnél ő is beléd szeretett. Ki tudja ki kér meg hamarabb arra, hogy legyél a barátnője aztán meg a felesége. Én meg akkor hiába szeretlek téged. –mondta el szomorúan.
-Jaj ne legyél már szomorú. Én nem úgy értettem. –mondtam majd hozzábújtam.
-Olyan jó ilyen közel tartani téged magamhoz. –mondta.
-Figyelj Mir.... –kezdtem majd eltoltam magamtól. –Szeretnék a feleséged lenni.
-Komolyan? –kérdezte.
-Igen! –mondtam majd Mir felhúzta az ujjamra a gyűrűt és gyorsan magához húzott, hosszan, szenvedélyesen megcsókolt.
-Mikor mondjuk el a többieknek? –kérdezte.
-Felőlem akármikor. –mondtam mosolyogva.
-Most? –kérdezte.
-Nekem mindegy. Csak ebédelni kellene valamit. –mondtam.
-Gyere elviszlek ebédelni. –mondta.
-De akkor várj egy percet felveszek valami jobb ruhát. –mondtam majd bementem Mirrel a szobába és keresgélni kezdtünk a ruháim között. A drága kis vőlegényem bele is választott. Egy fekete platformos cipőt amiben pontosan akkora vagyok, mint ő, egy fehér térdnadrágot és egy fekete nyakba akasztós felsőt vett ki a szekrényemből. Gyorsan magamra is kaptam majd el is indultunk. Mir elvitt egy étterembe. Megebédeltünk majd felhívtam Kimmieéket, hogy menjenek már haza mert szeretnék elmondani nekik valamit. Amikor Mirrel megérkeztünk mindenki ott volt.
-Mi a baj van Bommie? –kérdezte Thunder.
-El kell mondanunk valamit Bommieval. –mondta Mir.
-Üljetek le kérlek. –mosolyogtam majd megfogtam Mir kezét odamentünk a kanapéhoz.
-Ugye nem arról van szó amire gondolok? –kérdezte Kimmie.
-Attól függ mire gondolsz Kimmie. –mosolygott Mir.
-Na mit szeretnétek mondani? –kérdezte SeungHo egy kicsit türelmetlenül.

29. fejezet: Nem is tudtam

-A szobában kényelmesebb lesz. –mondta.
-Nem! A szobába ne menjünk be. Min nem örülne neki, hogy az ő ágyában szeretkeznénk. –mondtam.
-Akkor hova menjünk? –kérdezte.
-Nem tudom. –mondtam.
-Költözz hozzám! –kérlelt.
-Ohhh Mir.... Szeretlek de SeungHo.... –mondtam.
-Mi van vele? –kérdezte.
-Nem hinném, hogy jó szemmel nézné ezt. –mondtam.
-Én külön lakok a többiektől. Meg amúgy is SeungHo a gyerekkel el van foglalva nem hiszem, hogy foglalkozna kettőnkkel. Csak a család és a banda fontos neki. –mondta.
-Kimmienek és SeungHonak gyerekük van? –kérdeztem.
-Igen. Csak pár hónapja született meg. Amikor 1 éve elköltöztél tőlünk 2 hónapra rá össze is házasodtak mert már Kimmie terhes volt. –magyarázta.
-Nem is tudtam. –mondtam.

28. fejezet: Szeretlek

Majd bejöttek a srácok. 5 percig még otthon beszélgettek majd elindultak. Én felmentem lezuhanyoztam és egy kicsit befeküdtem az ágyba. Majd eszembe jutott Mir. Előkerestem a telefonomat és levettem a töltőről. Visszafeküdtem az ágyra majd Mir telefon számát keresgéltem. Nagy nehezen meg is találtam. Hívni kezdtem a számot. Majd valaki fel is vette.
-Annyeong! Bang Chulyong telefonja én Lee Changsun vagyok. –szólalt meg egy hang.
-Annyeong Joon! Én vagyok az Bommie. Mir ott van a közeledben? –kérdeztem.
-Most nem. Perpillanat zuhanyzik. –mondta.
-Ja jó. Mondd már meg neki légy szíves, hogy ha van kedve akkor jöjjön el hozzám beszélgetni. –mondtam.
-Jó majd átadom neki. De most mennem kell! Szia Bommie. –mondta.
-Szia! –mondtam majd kinyomtam a telefont. 10 perc múlva kaptam egy SMS-t Mirtől, hogy hova jöjjön. Elküldtem neki az utca és ház számot. Nem soká jött is. Csengetett én az ajtóhoz rohantam és vigyorogva nyitottam neki ajtót. Mir egyből belépett, átölelte a derekamat, felemelt és úgy forgott velem.
-Szia Bommie! –mondta vigyorogva.
-Mir.... –vigyorogtam.
-Hiányoztál! –mondta majd letette a lábamat a földre és magához szorított.
-De aranyos vagy! Nekem is hiányoztál! –mondtam majd Mir mélyen a szemembe nézett.
-Még mindig gyönyörű vagy! –jegyezte meg.
-Te meg még mindig tökéletes pasi vagy. –mondtam mosolyogva majd átkaroltam Mir nyakát.
-Szeretlek Bommie! –jelentette ki Mir.
-Szeretlek Mir! –mondtam mosolyogva.
-Meg.... megcsókolhatlak? –kérdezte félénken.
-Persze. –mondtam határozottan. Ezen mindketten nevettük. Majd lassan odahajolt hozzám és megcsókolt. Én beletúrtam a hajába és magamhoz húztam. Majd Mir elindult a szoba felé.

27. fejezet: Nem változtál semmit!

-Egy úgy mondd munkatársamnál lakok. De a barátomnál Park Chang Minnél. Ja és modell vagyok, mint ő. Neki köszönhetem ezt az egészet. –mondtam mosolyogva.
-Szóval már tovább léptél? Sok boldogságot a sráchoz. –mondta Joon.
-Mi? –kérdeztem.
-A pasidhoz ahhoz a Park Chang Minhez. –mondta Joon.
-Nem vagyunk együtt. Nem úgy mondtam azt, hogy „barátom”. Nem pasiként értettem hanem haverként. –magyaráztam el.
-Akkor most nincsen pasid? –kérdezte Mir mosolyogva.
-Nincsen. De nekem most mennem kell. Folytatnom kell a futást. –mondtam.
-Jó. Szia! –mondták egyszerre. Majd elindultunk. Én kocogtam a többiek pedig sétáltak.
-Ja amúgy nagyon cuki a kutya. –mondtam miközben Mirre néztem.
-Kösz. Neked meg jó a feneked. –jegyezte meg Mir.
-Köszi Mir! Nem változtál semmit. –mosolyogtam. Majd egy hosszú puszit nyomtam Mir arcára.
-Te sem! –mosolyogott majd magához húzott.
-Mir.... –nevettem. –Engedj el! Nekem mennem kell!
-Mikor találkozunk legközelebb? –kérdezte lágyan.
-Ma Min nem hiszem, hogy otthon lenne szóval átjöhetsz ha gondolod. –mosolyogtam Mirre.
-Majd hívj fel. –mosolygott.
-Jól van. Sziasztok! –mondtam majd elfutottam. Már másfél órája mentem el Kimmiéktől és Mir máris hiányzik. Vajon szeretem? Mir szeret? Joon még mindig szerelmes belém? Na és Min? Ő is szeret? Majd haza értem.
-Szia Bommie. –mondta Min.
-Szia Min! Azt hittem, hogy már el is mentél. -mondtam.
-Nem. Majd 10 perc múlva jönnek. Biztos, hogy nem jössz? -kérdezte.
-Biztos. Annyira elfáradtam a futástól. -mondtam.
-Ma este nem alszok itthon. -jelentette ki.
-Miért? -kérdeztem.
-Mert a srácokkal este elmegyünk bulizni és egyik havernál alszok. -mondta.
-Ja jó. -mondtam majd odamentem a hűtőhöz és kivettem egy üveg vizet. Utána leültem Min mellé a kanapéra.
-Te nem szeretsz ugye? -kérdezte Min váratlanul.
-Min.... Arról van szó, hogy.... Nagyon aranyos vagy meg jó pasi is de én csak munkatársként tekintek rád. Na meg nagyon jó barátomként. Félek ha összejövünk majd szakítunk az megrontaná a kapcsolatunkat. -magyaráztam.
-Szóval nem szeretsz. -mondta majd felállt a kanapéról.
-Min.... Várj! -mondtam majd utána mentem. Megfogtam a kezét és magamhoz öleltem.
-Bommie.... -kezdte.
-Kérlek ne! -mondtam és a mutató ujjamat az ajkaira tettem. -Nekem nagyon fontos a barátságunk.
-Nekem is. -mondta. Majd csengettek. Min eltolt magától és kinyitotta az ajtót.

26. fejezet: A nagy találkozás

Kimentem a házból bekapcsoltam a zenét és beraktam a fülembe a fülhallgatót. De amint elindultam le is merült a telefonom. Így visszamentem a házba és feltettem tölteni. Majd újra elindultam. Nem tudtam merre akarok menni csak futottam. Út közben sok olyan emberrel találkoztam akik jól ismertek vagy éppenséggel aláírást kértek tőlem. De aztán futottam tovább. Miközben futottam láttam a távolban egy nagy tömeget. Amikor közelebb értem akkor láttam meg, hogy 5 srác, 1 csaj és 1 kis kutya van ott. Ők is aláírást osztogattak. Megálltam bementem a boltba, mert egy bolt előtt álltak. Vettem magamnak vizet aztán kimentem, kibontottam, megittam az egészet kidobtam a flakont és mentem tovább. De addigra már eltűnt az a nagy tömeg. Utol értem azt az 5 srácot, az 1 csajt és a kiskutyát aki velük volt. A csaj olyan ismerős volt nekem. Amikor elfutottam mellettük a csajt megnéztem és a srácokat is. Minnél hamarabb átakartam menni a zebrán de pirosat kaptam. Amíg ott várni kellett addig nyújtottam. Viszont az 5 srác, az 1 csaj és a kiskutyájuk mögém értek. Miközben nyújtottam éreztem, hogy valaki ráütött a fenekemre. Megfordultam és egy magas sráccal találtam magamat szemben.
-Nem tudjátok ki ütött rá a fenekemre? –kérdeztem.
-De! –mondta a magas srác.
-Ki volt az? –kérdeztem.
-Én voltam az. –felelte a magas srác mosolyogva.
-Olyan ismerősök vagytok nekem! –mondtam.
-Nekem is te! –mondta a csaj.
-Várj! –mondtam majd odamentem a csajhoz a kezén felhúztam a felsőt és láttam, hogy meg van vágva a tenyere. Majd mutattam az enyémet. Ugyan ott, ugyan olyan, és ugyan olyan hosszú vágás.
-Azt honnan szerezted? –kérdezte a csaj.
-Még kicsi koromban hülyéskedtem a barátnőmmel és akkor kitalálta, hogy vágjuk meg a kezünket és így leszünk örökre barátnők. És te hogy szerezted? –kérdeztem.
-Én is pont ugyan így. –felelte.
-Hogy hívnak? –kérdeztem.
-Kim Shin Yeong. Téged? –kérdezte.
-Lee Park Bom. Shinie te vagy az? –kérdeztem meglepődve.
-Már 10 éve nem hívott így senki. Parkie? –kérdezte szintén meglepődve.
-Jujj te vagy az Kimmie! De nagyon hiányoztál! Olyan sokat változtál, hogy rád sem ismerek! –mondtam majd megöleltem.
-Ne aggódj én sem ismertelek fel. Olyan vékony vagy és csinos. –jegyezte meg.
-Jaj köszi Kimmie. Te is nagyon csinos vagy. –mondtam mosolyogva. –Ti meg ahogy emlékszem Joon, SeungHo, G.O, Thunder és.... Öm nem tudom te ki vagy. Bocsi. –mondtam és a magas srácra néztem.
-Mi? Te Bommie vagy? –kérdezte Joon.
-Én Bang Chulyong vagyok, Mir. –mondta a magas srác.
-Mir, Mir.... Jaaaa okés Szia Mir! –mondtam egy kicsit zavartan amiért elfelejtettem.
-Szia Bommie! –mondta majd megölelt.
-Sajnálom.... Nem akartalak elfelejteni csak nem jutott eszembe a neved. –súgtam a fülébe.
-Nem baj. Nem kell kifogásokat keresned! Az a lényeg, hogy itt vagy. –mondta mosolyogva.
-Azt hittem, hogy haza költöztél a szüleidhez. –mondta Joon.
-Ömm.... Nem itt élek már egy jó ideje Szöulba. Csak sosem találkoztunk. –mondtam.
-Hol laksz? Mit dolgozol? –kérdezte Thunder.

25. fejezet: Már 1 év eltelt

Már 1 éve, hogy nem találkoztam se Kimmievel, se Mirrel, se Joonnal. Eleinte nagyon hiányoztak de most már egyáltalán nem. Mirt és Joont már egyáltalán nem szeretem. Most perpillanat senkit sem szeretek csak a karrieremre koncentrálok. Igen karrierista lettem. De nem ez a lényeg. Nagyon híres Ulzzang modell lettem Minnel együtt. Nagyon sokat hálálkodtam Minnek, hogy ilyen híres lettem. Igaz ennek van pár hátránya. Mivel túl sokat mutatkoztam Minnel terjengeni kezdtek az olyan pletykák, hogy mi ketten együtt vagyunk. Ez nekem túl sok volt. Mind a ketten elmondtuk, hogy CSAK BARÁTOK vagyunk. Egy napon amikor felkeltem egy gyönyörű szép nyári nap volt.
-Jó reggelt! –mondtam majd Min felé fordultam az ágyban.
-Jó reggelt! –mondta majd átölelt.
-Miért kaptam ezt az ölelést? –kérdeztem mosolyogva.
-Csak jó kedvem van. –mosolygott.
-Miért is? –kérdeztem.
-Egy ilyen csodálatos napon egy ilyen gyönyörű nő mellett felkelni. Áhhh... Ki nem lenne boldog? –kérdezte.
-Ez igaz. –mondtam.
-De jó ma nem kell semmit se csinálni. Van kedved eljönni valahova? –kérdezte.
-Hova mész? –kérdeztem.
-A haverokkal megyek valahova. Nem tudom hova akarnak menni. Jössz? –kérdezte.
-Nem. Mára mást terveztem. Elmegyek futni, utána lehet, hogy meglátogatom Kimmiet. –mondtam.
-Hát jó. Én megyek csinálok valami reggelit. Kérsz? –kérdezte.
-Öm nem! Vagyis de kérek de keveset. –mosolyogtam. Min elment reggelit csinálni. Én addig megágyaltam és egy kicsit összepakoltam a szobában mert Minnek elég rumlis a szobája. Majd bementem a konyhába Min még mindig a reggelit csinálta. Én felültem az egyik pultra és szerencsésen bevertem a fejemet az egyik fenti szerkénybe.
-Jól vagy? Nagyon fáj? –kérdezte aggódva.
-Minden rendben. Nincsen semmi. Jól vagyok. –mondtam.
-Hagyj nézzem. –mondta. Én lehajtottam a fejemet erre ő elkezdett nevetni. –Miért van ilyen hosszú és sok hajad? –kérdezte.
-Mi a bajod van a hajammal? –kérdeztem vissza.
-Semmi. –mondta. Megfogta az államat felemelte a fejemet és majdnem megcsókolt.
-Kész van már a reggelim? –kérdeztem.
-Öm.... Igen. –mondta zavartan majd elhúzódott tőlem.
-Akkor én reggelizek aztán megyek futni. –mondtam majd leszálltam a pultról és elvettem a reggelimet. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Majd elmostam a tányéromat és elmentem öltözni. Mivel nagyon jó idő volt egy sportmelltartót és egy mini shortot vettem fel egy magas szárú nagyon kényelmes cipővel. Elővettem a telefonomat és a fülhallgatómat és mentem szólni Minnek, hogy elmentem.
-Min én megyek! Neked meg jó étvágyat továbbra is! –mosolyogtam majd elindultam az ajtó felé.
-Bommie várj! –szólt utánam.
-Mi az? –kérdeztem majd megfordultam. Min odajött hozzám és megfogta a kezemet.
-Jobban van már a fejed? –kérdezte.
-Igen sokkal jobban van! –mosolyogtam. Min megint odahajolt hozzám csak most már meg is csókolt. Átkarolta a derekamat. Én a mellkasára tettem a kezemet.
-Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól csókolsz! –zihálta.
-Én sem gondoltam, hogy te így csókolsz. De most mennem kell! –mondtam majd eltoltam magamtól.