30. fejezet: Igen!

-Szóval.... Hozzám költözöl? –kérdezte kíváncsian.
-Igen! Szeretnék veled lakni. –mondtam.
-Megkérhetlek még valamire? –kérdezte mosolyogva.
-Persze. –mondtam.
-Lee Park Bom szeretlek. Nagyon szeretlek! Sőt imádlak. Nem akarlak elveszíteni. Most is amikor úgy elmentél és itt hagytál egyedül annyira fájt. Annyira hiányoztál. Szeretném ha örökre velem lennél. –mondta.
-Mire gondolsz Mir? –kérdeztem majd Mir letérdelt elém és kivett valami kis dobozkát a zsebéből.
-Lee Park Bom leszel a feleségem? –kérdezte. Belenéztem csillogó szemeibe és tudtam, hogy nagyon szeret én is viszont szeretem. Tudtam ha nemet mondok neki akkor egyből elmegy és elveszítem örökre. Ha igent mondok neki akkor boldog leszek vele.

-Mir.... nagyon aranyos vagy! –mondtam.
-De nem leszel velem. –mondta majd felállt.
-Én ezt nem mondtam, hogy nem leszek veled. Csak ez nem túl elhamarkodott? –kérdeztem.
-Egy kicsit az. De ha később kérdezem meg akkor meg már lecsaptak rád. Joon még érez irántad valamit. Szerintem amióta itt vagy Minnél ő is beléd szeretett. Ki tudja ki kér meg hamarabb arra, hogy legyél a barátnője aztán meg a felesége. Én meg akkor hiába szeretlek téged. –mondta el szomorúan.
-Jaj ne legyél már szomorú. Én nem úgy értettem. –mondtam majd hozzábújtam.
-Olyan jó ilyen közel tartani téged magamhoz. –mondta.
-Figyelj Mir.... –kezdtem majd eltoltam magamtól. –Szeretnék a feleséged lenni.
-Komolyan? –kérdezte.
-Igen! –mondtam majd Mir felhúzta az ujjamra a gyűrűt és gyorsan magához húzott, hosszan, szenvedélyesen megcsókolt.
-Mikor mondjuk el a többieknek? –kérdezte.
-Felőlem akármikor. –mondtam mosolyogva.
-Most? –kérdezte.
-Nekem mindegy. Csak ebédelni kellene valamit. –mondtam.
-Gyere elviszlek ebédelni. –mondta.
-De akkor várj egy percet felveszek valami jobb ruhát. –mondtam majd bementem Mirrel a szobába és keresgélni kezdtünk a ruháim között. A drága kis vőlegényem bele is választott. Egy fekete platformos cipőt amiben pontosan akkora vagyok, mint ő, egy fehér térdnadrágot és egy fekete nyakba akasztós felsőt vett ki a szekrényemből. Gyorsan magamra is kaptam majd el is indultunk. Mir elvitt egy étterembe. Megebédeltünk majd felhívtam Kimmieéket, hogy menjenek már haza mert szeretnék elmondani nekik valamit. Amikor Mirrel megérkeztünk mindenki ott volt.
-Mi a baj van Bommie? –kérdezte Thunder.
-El kell mondanunk valamit Bommieval. –mondta Mir.
-Üljetek le kérlek. –mosolyogtam majd megfogtam Mir kezét odamentünk a kanapéhoz.
-Ugye nem arról van szó amire gondolok? –kérdezte Kimmie.
-Attól függ mire gondolsz Kimmie. –mosolygott Mir.
-Na mit szeretnétek mondani? –kérdezte SeungHo egy kicsit türelmetlenül.