26. fejezet: A nagy találkozás

Kimentem a házból bekapcsoltam a zenét és beraktam a fülembe a fülhallgatót. De amint elindultam le is merült a telefonom. Így visszamentem a házba és feltettem tölteni. Majd újra elindultam. Nem tudtam merre akarok menni csak futottam. Út közben sok olyan emberrel találkoztam akik jól ismertek vagy éppenséggel aláírást kértek tőlem. De aztán futottam tovább. Miközben futottam láttam a távolban egy nagy tömeget. Amikor közelebb értem akkor láttam meg, hogy 5 srác, 1 csaj és 1 kis kutya van ott. Ők is aláírást osztogattak. Megálltam bementem a boltba, mert egy bolt előtt álltak. Vettem magamnak vizet aztán kimentem, kibontottam, megittam az egészet kidobtam a flakont és mentem tovább. De addigra már eltűnt az a nagy tömeg. Utol értem azt az 5 srácot, az 1 csajt és a kiskutyát aki velük volt. A csaj olyan ismerős volt nekem. Amikor elfutottam mellettük a csajt megnéztem és a srácokat is. Minnél hamarabb átakartam menni a zebrán de pirosat kaptam. Amíg ott várni kellett addig nyújtottam. Viszont az 5 srác, az 1 csaj és a kiskutyájuk mögém értek. Miközben nyújtottam éreztem, hogy valaki ráütött a fenekemre. Megfordultam és egy magas sráccal találtam magamat szemben.
-Nem tudjátok ki ütött rá a fenekemre? –kérdeztem.
-De! –mondta a magas srác.
-Ki volt az? –kérdeztem.
-Én voltam az. –felelte a magas srác mosolyogva.
-Olyan ismerősök vagytok nekem! –mondtam.
-Nekem is te! –mondta a csaj.
-Várj! –mondtam majd odamentem a csajhoz a kezén felhúztam a felsőt és láttam, hogy meg van vágva a tenyere. Majd mutattam az enyémet. Ugyan ott, ugyan olyan, és ugyan olyan hosszú vágás.
-Azt honnan szerezted? –kérdezte a csaj.
-Még kicsi koromban hülyéskedtem a barátnőmmel és akkor kitalálta, hogy vágjuk meg a kezünket és így leszünk örökre barátnők. És te hogy szerezted? –kérdeztem.
-Én is pont ugyan így. –felelte.
-Hogy hívnak? –kérdeztem.
-Kim Shin Yeong. Téged? –kérdezte.
-Lee Park Bom. Shinie te vagy az? –kérdeztem meglepődve.
-Már 10 éve nem hívott így senki. Parkie? –kérdezte szintén meglepődve.
-Jujj te vagy az Kimmie! De nagyon hiányoztál! Olyan sokat változtál, hogy rád sem ismerek! –mondtam majd megöleltem.
-Ne aggódj én sem ismertelek fel. Olyan vékony vagy és csinos. –jegyezte meg.
-Jaj köszi Kimmie. Te is nagyon csinos vagy. –mondtam mosolyogva. –Ti meg ahogy emlékszem Joon, SeungHo, G.O, Thunder és.... Öm nem tudom te ki vagy. Bocsi. –mondtam és a magas srácra néztem.
-Mi? Te Bommie vagy? –kérdezte Joon.
-Én Bang Chulyong vagyok, Mir. –mondta a magas srác.
-Mir, Mir.... Jaaaa okés Szia Mir! –mondtam egy kicsit zavartan amiért elfelejtettem.
-Szia Bommie! –mondta majd megölelt.
-Sajnálom.... Nem akartalak elfelejteni csak nem jutott eszembe a neved. –súgtam a fülébe.
-Nem baj. Nem kell kifogásokat keresned! Az a lényeg, hogy itt vagy. –mondta mosolyogva.
-Azt hittem, hogy haza költöztél a szüleidhez. –mondta Joon.
-Ömm.... Nem itt élek már egy jó ideje Szöulba. Csak sosem találkoztunk. –mondtam.
-Hol laksz? Mit dolgozol? –kérdezte Thunder.