-Egy úgy mondd munkatársamnál lakok. De a barátomnál Park Chang Minnél. Ja és modell vagyok, mint ő. Neki köszönhetem ezt az egészet. –mondtam mosolyogva.
-Szóval már tovább léptél? Sok boldogságot a sráchoz. –mondta Joon.
-Mi? –kérdeztem.
-A pasidhoz ahhoz a Park Chang Minhez. –mondta Joon.
-Nem vagyunk együtt. Nem úgy mondtam azt, hogy „barátom”. Nem pasiként értettem hanem haverként. –magyaráztam el.
-Akkor most nincsen pasid? –kérdezte Mir mosolyogva.
-Nincsen. De nekem most mennem kell. Folytatnom kell a futást. –mondtam.
-Jó. Szia! –mondták egyszerre. Majd elindultunk. Én kocogtam a többiek pedig sétáltak.
-Ja amúgy nagyon cuki a kutya. –mondtam miközben Mirre néztem.
-Kösz. Neked meg jó a feneked. –jegyezte meg Mir.
-Köszi Mir! Nem változtál semmit. –mosolyogtam. Majd egy hosszú puszit nyomtam Mir arcára.
-Te sem! –mosolyogott majd magához húzott.
-Mir.... –nevettem. –Engedj el! Nekem mennem kell!
-Mikor találkozunk legközelebb? –kérdezte lágyan.
-Ma Min nem hiszem, hogy otthon lenne szóval átjöhetsz ha gondolod. –mosolyogtam Mirre.
-Majd hívj fel. –mosolygott.
-Jól van. Sziasztok! –mondtam majd elfutottam. Már másfél órája mentem el Kimmiéktől és Mir máris hiányzik. Vajon szeretem? Mir szeret? Joon még mindig szerelmes belém? Na és Min? Ő is szeret? Majd haza értem.
-Szia Bommie. –mondta Min.
-Szia Min! Azt hittem, hogy már el is mentél. -mondtam.
-Nem. Majd 10 perc múlva jönnek. Biztos, hogy nem jössz? -kérdezte.
-Biztos. Annyira elfáradtam a futástól. -mondtam.
-Ma este nem alszok itthon. -jelentette ki.
-Miért? -kérdeztem.
-Mert a srácokkal este elmegyünk bulizni és egyik havernál alszok. -mondta.
-Ja jó. -mondtam majd odamentem a hűtőhöz és kivettem egy üveg vizet. Utána leültem Min mellé a kanapéra.
-Te nem szeretsz ugye? -kérdezte Min váratlanul.
-Min.... Arról van szó, hogy.... Nagyon aranyos vagy meg jó pasi is de én csak munkatársként tekintek rád. Na meg nagyon jó barátomként. Félek ha összejövünk majd szakítunk az megrontaná a kapcsolatunkat. -magyaráztam.
-Szóval nem szeretsz. -mondta majd felállt a kanapéról.
-Min.... Várj! -mondtam majd utána mentem. Megfogtam a kezét és magamhoz öleltem.
-Bommie.... -kezdte.
-Kérlek ne! -mondtam és a mutató ujjamat az ajkaira tettem. -Nekem nagyon fontos a barátságunk.
-Nekem is. -mondta. Majd csengettek. Min eltolt magától és kinyitotta az ajtót.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése