38. fejezet: Miért sírsz?

Eszembe jutott minden ami eddig velem történt az életemben. Elkezdtem könnyezni és hirtelen felültem. Mir csak feküdt de meglepődve nézett rám. Mir simogatni kezdte a hátamat. Majd visszahúzott az ágyba és magához ölelt. Letörölte a könnyeimet a kezével és hosszasan nézett.
- Miért sírsz? Nem akartad? –kérdezte. Mir hangja törte meg a már vagy másfél órája tartó csendet. A hangja lágy volt és férfias.
-De akartam. Nagyon jó volt. Csak eszembe jutott, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked. De te ennek ellenére is szeretsz, megkérted a kezem és nem soká összeházasodunk. –mondtam.
-De az nem számít régen volt. Már elfelejtettem. Az a lényeg, hogy itt vagy velem. Én szeretlek. Régen is szerettelek de most már még jobban. Érted? –kérdezte már-már mosolyogva.
-Igen értem. Én is szeretlek.... –mondtam. Mir rám mosolygott majd megcsókolt. A csók hosszú volt és érzelemmel teli.
-Nem akarlak elveszíteni most már soha többet. –szavai váratlanul értek, a szívem még gyorsabban vert, mint előtte. Akarva-akaratlanul mosolyodtam el. A boldogságomat nem tudtam leplezni. Mir magához szorított, úgy mesélte el, hogy már nagyon régóta várt arra az alkalomra, újra találkozzunk és, hogy megkérhesse a kezemet. Amikor befejezte felemeltem a fejemet és a száját néztem azután megcsókoltam. Még pár percig ölelgetett és puszilgatott utána Mir felkelt és elkezdett öltözni. Én is felkeltem és öltözni kezdtem.