-Hát jó. Mir megkérte a kezemet. –mondtam majd a földet fürkésztem.
-Mi? –állt fel a kanapéról Joon.
-Ettől féltem! –motyogtam.
-Mindegy Bommie. –súgta Mir a fülembe.
-Miért kérted meg a kezét? Nem is szereted. Akkor minek? Te.... Te meg igent is mondtál neki. Nem érted meg, hogy még mindig szeretlek? Nem? Ilyen sokat kérek tőled? –kérdezte Joon idegesen.
-Joon.... Joon kérlek nyugodj meg! –mondtam. Erre Joon felment az emeletre és becsapta a szoba ajtót. Ez nekem nagyon rosszul esett és sírni kezdtem.
-Jaj na ne sírj! Gyere.... Búj ide! –mondta Mir majd magához ölelt.
-De azért mi gratulálunk! De nekünk sajnos mennünk kell mert a pici nyűgös. Remélem megbékél majd Joon. –mondta Kimmie majd odajött hozzám és megölelt. Miután SeungHo öleléséből kimásztam egyből odabújtam Mirhez. Majd Kimmieék elmentek.
-Mi is gratulálunk! –mondta Thunder.
-Köszönjük srácok! –mondta Mir. Majd a többiek bementek a konyhába. Mir ott állt velem és nagyon erősen tartott magához. Majd elengedett és a lépcső felé indult.
-Mir! Kérlek ne! Én bántottam meg. Az én hibám majd én beszélek vele. –mondtam majd adtam Mirnek egy csókot és felmentem. Az ajtó előtt egy kicsit tétováztam majd Joon ki is nyitotta. Én annyira megijedtem, hogy hátra estem.
-Te mit keresel itt? –kérdezte egy kicsit hangosan majd elment mellettem. Erre Mir feljött és látta, hogy én a földön vagyok odasietett hozzám majd segített felállni.
-Kicsim.... Jól vagy? –kérdezte aggódva.
-Igen jól vagyok. –mondtam.
-Mi történt? –kérdezte.
-Semmi csak Joon kijött a szobából én utána akartam menni de elestem és ezt Joon nem vette észre így nem tudta, hogy elestem és nem segített. Ennyi történt. –hazudtam. Joon meglepődve nézett rám amiért nem mondtam el az igazságot Mirnek.
-Jól van. –mondta Mir.
-Joon beszélhetnék veled? –kérdeztem.
-Persze. –mondta. Bementünk a szobájába majd becsuktam az ajtót.
-Joon figyelj nagyon sajnálom. De én Mirt szeretem és ezt már biztosra tudom. Nem mintha 1 éve játszottam volna veled. Nem! Akkor téged szerettelek. Most meg már Mirt. –magyaráztam.
-De tényleg vele szeretnéd leélni az életed? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Hát jó. Ez ellen nagyon sokat nem tudok csinálni. Remélem boldogok leszel vagyis lesztek. Sok boldogságot és gratulálok nektek! –mondta Joon majd átölelt. Örültem annak, hogy Joon megbékélt.
-Figyelj! Én szeretnélek téged meghívni az esküvőre. Igaz mindenki ott lesz. De neked most elmondom, hogy szeretném ha ott lennél az esküvőn. Nem tudjuk még mikor lesz de remélem minél hamarabb! –mosolyogtam.
-Köszönöm Bommie! –mondta.
-Ez természetes. –mondtam. Majd kimentünk a szobából Mir odajött hozzám és megcsókolt.
2013. július 4., csütörtök
30. fejezet: Igen!
-Szóval.... Hozzám költözöl? –kérdezte kíváncsian.
-Igen! Szeretnék veled lakni. –mondtam.
-Megkérhetlek még valamire? –kérdezte mosolyogva.
-Persze. –mondtam.
-Lee Park Bom szeretlek. Nagyon szeretlek! Sőt imádlak. Nem akarlak elveszíteni. Most is amikor úgy elmentél és itt hagytál egyedül annyira fájt. Annyira hiányoztál. Szeretném ha örökre velem lennél. –mondta.
-Mire gondolsz Mir? –kérdeztem majd Mir letérdelt elém és kivett valami kis dobozkát a zsebéből.
-Lee Park Bom leszel a feleségem? –kérdezte. Belenéztem csillogó szemeibe és tudtam, hogy nagyon szeret én is viszont szeretem. Tudtam ha nemet mondok neki akkor egyből elmegy és elveszítem örökre. Ha igent mondok neki akkor boldog leszek vele.
-Mir.... nagyon aranyos vagy! –mondtam.
-De nem leszel velem. –mondta majd felállt.
-Én ezt nem mondtam, hogy nem leszek veled. Csak ez nem túl elhamarkodott? –kérdeztem.
-Egy kicsit az. De ha később kérdezem meg akkor meg már lecsaptak rád. Joon még érez irántad valamit. Szerintem amióta itt vagy Minnél ő is beléd szeretett. Ki tudja ki kér meg hamarabb arra, hogy legyél a barátnője aztán meg a felesége. Én meg akkor hiába szeretlek téged. –mondta el szomorúan.
-Jaj ne legyél már szomorú. Én nem úgy értettem. –mondtam majd hozzábújtam.
-Olyan jó ilyen közel tartani téged magamhoz. –mondta.
-Figyelj Mir.... –kezdtem majd eltoltam magamtól. –Szeretnék a feleséged lenni.
-Komolyan? –kérdezte.
-Igen! –mondtam majd Mir felhúzta az ujjamra a gyűrűt és gyorsan magához húzott, hosszan, szenvedélyesen megcsókolt.
-Mikor mondjuk el a többieknek? –kérdezte.
-Felőlem akármikor. –mondtam mosolyogva.
-Most? –kérdezte.
-Nekem mindegy. Csak ebédelni kellene valamit. –mondtam.
-Gyere elviszlek ebédelni. –mondta.
-De akkor várj egy percet felveszek valami jobb ruhát. –mondtam majd bementem Mirrel a szobába és keresgélni kezdtünk a ruháim között. A drága kis vőlegényem bele is választott. Egy fekete platformos cipőt amiben pontosan akkora vagyok, mint ő, egy fehér térdnadrágot és egy fekete nyakba akasztós felsőt vett ki a szekrényemből. Gyorsan magamra is kaptam majd el is indultunk. Mir elvitt egy étterembe. Megebédeltünk majd felhívtam Kimmieéket, hogy menjenek már haza mert szeretnék elmondani nekik valamit. Amikor Mirrel megérkeztünk mindenki ott volt.
-Mi a baj van Bommie? –kérdezte Thunder.
-El kell mondanunk valamit Bommieval. –mondta Mir.
-Üljetek le kérlek. –mosolyogtam majd megfogtam Mir kezét odamentünk a kanapéhoz.
-Ugye nem arról van szó amire gondolok? –kérdezte Kimmie.
-Attól függ mire gondolsz Kimmie. –mosolygott Mir.
-Na mit szeretnétek mondani? –kérdezte SeungHo egy kicsit türelmetlenül.
-Igen! Szeretnék veled lakni. –mondtam.
-Megkérhetlek még valamire? –kérdezte mosolyogva.
-Persze. –mondtam.
-Lee Park Bom szeretlek. Nagyon szeretlek! Sőt imádlak. Nem akarlak elveszíteni. Most is amikor úgy elmentél és itt hagytál egyedül annyira fájt. Annyira hiányoztál. Szeretném ha örökre velem lennél. –mondta.
-Mire gondolsz Mir? –kérdeztem majd Mir letérdelt elém és kivett valami kis dobozkát a zsebéből.
-Lee Park Bom leszel a feleségem? –kérdezte. Belenéztem csillogó szemeibe és tudtam, hogy nagyon szeret én is viszont szeretem. Tudtam ha nemet mondok neki akkor egyből elmegy és elveszítem örökre. Ha igent mondok neki akkor boldog leszek vele.
-Mir.... nagyon aranyos vagy! –mondtam.
-De nem leszel velem. –mondta majd felállt.
-Én ezt nem mondtam, hogy nem leszek veled. Csak ez nem túl elhamarkodott? –kérdeztem.
-Egy kicsit az. De ha később kérdezem meg akkor meg már lecsaptak rád. Joon még érez irántad valamit. Szerintem amióta itt vagy Minnél ő is beléd szeretett. Ki tudja ki kér meg hamarabb arra, hogy legyél a barátnője aztán meg a felesége. Én meg akkor hiába szeretlek téged. –mondta el szomorúan.
-Jaj ne legyél már szomorú. Én nem úgy értettem. –mondtam majd hozzábújtam.
-Olyan jó ilyen közel tartani téged magamhoz. –mondta.
-Figyelj Mir.... –kezdtem majd eltoltam magamtól. –Szeretnék a feleséged lenni.
-Komolyan? –kérdezte.
-Igen! –mondtam majd Mir felhúzta az ujjamra a gyűrűt és gyorsan magához húzott, hosszan, szenvedélyesen megcsókolt.
-Mikor mondjuk el a többieknek? –kérdezte.
-Felőlem akármikor. –mondtam mosolyogva.
-Most? –kérdezte.
-Nekem mindegy. Csak ebédelni kellene valamit. –mondtam.
-Gyere elviszlek ebédelni. –mondta.
-De akkor várj egy percet felveszek valami jobb ruhát. –mondtam majd bementem Mirrel a szobába és keresgélni kezdtünk a ruháim között. A drága kis vőlegényem bele is választott. Egy fekete platformos cipőt amiben pontosan akkora vagyok, mint ő, egy fehér térdnadrágot és egy fekete nyakba akasztós felsőt vett ki a szekrényemből. Gyorsan magamra is kaptam majd el is indultunk. Mir elvitt egy étterembe. Megebédeltünk majd felhívtam Kimmieéket, hogy menjenek már haza mert szeretnék elmondani nekik valamit. Amikor Mirrel megérkeztünk mindenki ott volt.
-Mi a baj van Bommie? –kérdezte Thunder.
-El kell mondanunk valamit Bommieval. –mondta Mir.
-Üljetek le kérlek. –mosolyogtam majd megfogtam Mir kezét odamentünk a kanapéhoz.
-Ugye nem arról van szó amire gondolok? –kérdezte Kimmie.
-Attól függ mire gondolsz Kimmie. –mosolygott Mir.
-Na mit szeretnétek mondani? –kérdezte SeungHo egy kicsit türelmetlenül.
29. fejezet: Nem is tudtam
-A szobában kényelmesebb lesz. –mondta.
-Nem! A szobába ne menjünk be. Min nem örülne neki, hogy az ő ágyában szeretkeznénk. –mondtam.
-Akkor hova menjünk? –kérdezte.
-Nem tudom. –mondtam.
-Költözz hozzám! –kérlelt.
-Ohhh Mir.... Szeretlek de SeungHo.... –mondtam.
-Mi van vele? –kérdezte.
-Nem hinném, hogy jó szemmel nézné ezt. –mondtam.
-Én külön lakok a többiektől. Meg amúgy is SeungHo a gyerekkel el van foglalva nem hiszem, hogy foglalkozna kettőnkkel. Csak a család és a banda fontos neki. –mondta.
-Kimmienek és SeungHonak gyerekük van? –kérdeztem.
-Igen. Csak pár hónapja született meg. Amikor 1 éve elköltöztél tőlünk 2 hónapra rá össze is házasodtak mert már Kimmie terhes volt. –magyarázta.
-Nem is tudtam. –mondtam.
-Nem! A szobába ne menjünk be. Min nem örülne neki, hogy az ő ágyában szeretkeznénk. –mondtam.
-Akkor hova menjünk? –kérdezte.
-Nem tudom. –mondtam.
-Költözz hozzám! –kérlelt.
-Ohhh Mir.... Szeretlek de SeungHo.... –mondtam.
-Mi van vele? –kérdezte.
-Nem hinném, hogy jó szemmel nézné ezt. –mondtam.
-Én külön lakok a többiektől. Meg amúgy is SeungHo a gyerekkel el van foglalva nem hiszem, hogy foglalkozna kettőnkkel. Csak a család és a banda fontos neki. –mondta.
-Kimmienek és SeungHonak gyerekük van? –kérdeztem.
-Igen. Csak pár hónapja született meg. Amikor 1 éve elköltöztél tőlünk 2 hónapra rá össze is házasodtak mert már Kimmie terhes volt. –magyarázta.
-Nem is tudtam. –mondtam.
28. fejezet: Szeretlek
Majd bejöttek a srácok. 5 percig még otthon beszélgettek majd elindultak. Én felmentem lezuhanyoztam és egy kicsit befeküdtem az ágyba. Majd eszembe jutott Mir. Előkerestem a telefonomat és levettem a töltőről. Visszafeküdtem az ágyra majd Mir telefon számát keresgéltem. Nagy nehezen meg is találtam. Hívni kezdtem a számot. Majd valaki fel is vette.
-Annyeong! Bang Chulyong telefonja én Lee Changsun vagyok. –szólalt meg egy hang.
-Annyeong Joon! Én vagyok az Bommie. Mir ott van a közeledben? –kérdeztem.
-Most nem. Perpillanat zuhanyzik. –mondta.
-Ja jó. Mondd már meg neki légy szíves, hogy ha van kedve akkor jöjjön el hozzám beszélgetni. –mondtam.
-Jó majd átadom neki. De most mennem kell! Szia Bommie. –mondta.
-Szia! –mondtam majd kinyomtam a telefont. 10 perc múlva kaptam egy SMS-t Mirtől, hogy hova jöjjön. Elküldtem neki az utca és ház számot. Nem soká jött is. Csengetett én az ajtóhoz rohantam és vigyorogva nyitottam neki ajtót. Mir egyből belépett, átölelte a derekamat, felemelt és úgy forgott velem.
-Szia Bommie! –mondta vigyorogva.
-Mir.... –vigyorogtam.
-Hiányoztál! –mondta majd letette a lábamat a földre és magához szorított.
-De aranyos vagy! Nekem is hiányoztál! –mondtam majd Mir mélyen a szemembe nézett.
-Még mindig gyönyörű vagy! –jegyezte meg.
-Te meg még mindig tökéletes pasi vagy. –mondtam mosolyogva majd átkaroltam Mir nyakát.
-Szeretlek Bommie! –jelentette ki Mir.
-Szeretlek Mir! –mondtam mosolyogva.
-Meg.... megcsókolhatlak? –kérdezte félénken.
-Persze. –mondtam határozottan. Ezen mindketten nevettük. Majd lassan odahajolt hozzám és megcsókolt. Én beletúrtam a hajába és magamhoz húztam. Majd Mir elindult a szoba felé.
-Annyeong! Bang Chulyong telefonja én Lee Changsun vagyok. –szólalt meg egy hang.
-Annyeong Joon! Én vagyok az Bommie. Mir ott van a közeledben? –kérdeztem.
-Most nem. Perpillanat zuhanyzik. –mondta.
-Ja jó. Mondd már meg neki légy szíves, hogy ha van kedve akkor jöjjön el hozzám beszélgetni. –mondtam.
-Jó majd átadom neki. De most mennem kell! Szia Bommie. –mondta.
-Szia! –mondtam majd kinyomtam a telefont. 10 perc múlva kaptam egy SMS-t Mirtől, hogy hova jöjjön. Elküldtem neki az utca és ház számot. Nem soká jött is. Csengetett én az ajtóhoz rohantam és vigyorogva nyitottam neki ajtót. Mir egyből belépett, átölelte a derekamat, felemelt és úgy forgott velem.
-Szia Bommie! –mondta vigyorogva.
-Mir.... –vigyorogtam.
-Hiányoztál! –mondta majd letette a lábamat a földre és magához szorított.
-De aranyos vagy! Nekem is hiányoztál! –mondtam majd Mir mélyen a szemembe nézett.
-Még mindig gyönyörű vagy! –jegyezte meg.
-Te meg még mindig tökéletes pasi vagy. –mondtam mosolyogva majd átkaroltam Mir nyakát.
-Szeretlek Bommie! –jelentette ki Mir.
-Szeretlek Mir! –mondtam mosolyogva.
-Meg.... megcsókolhatlak? –kérdezte félénken.
-Persze. –mondtam határozottan. Ezen mindketten nevettük. Majd lassan odahajolt hozzám és megcsókolt. Én beletúrtam a hajába és magamhoz húztam. Majd Mir elindult a szoba felé.
27. fejezet: Nem változtál semmit!
-Egy úgy mondd munkatársamnál lakok. De a barátomnál Park Chang Minnél. Ja és modell vagyok, mint ő. Neki köszönhetem ezt az egészet. –mondtam mosolyogva.
-Szóval már tovább léptél? Sok boldogságot a sráchoz. –mondta Joon.
-Mi? –kérdeztem.
-A pasidhoz ahhoz a Park Chang Minhez. –mondta Joon.
-Nem vagyunk együtt. Nem úgy mondtam azt, hogy „barátom”. Nem pasiként értettem hanem haverként. –magyaráztam el.
-Akkor most nincsen pasid? –kérdezte Mir mosolyogva.
-Nincsen. De nekem most mennem kell. Folytatnom kell a futást. –mondtam.
-Jó. Szia! –mondták egyszerre. Majd elindultunk. Én kocogtam a többiek pedig sétáltak.
-Ja amúgy nagyon cuki a kutya. –mondtam miközben Mirre néztem.
-Kösz. Neked meg jó a feneked. –jegyezte meg Mir.
-Köszi Mir! Nem változtál semmit. –mosolyogtam. Majd egy hosszú puszit nyomtam Mir arcára.
-Te sem! –mosolyogott majd magához húzott.
-Mir.... –nevettem. –Engedj el! Nekem mennem kell!
-Mikor találkozunk legközelebb? –kérdezte lágyan.
-Ma Min nem hiszem, hogy otthon lenne szóval átjöhetsz ha gondolod. –mosolyogtam Mirre.
-Majd hívj fel. –mosolygott.
-Jól van. Sziasztok! –mondtam majd elfutottam. Már másfél órája mentem el Kimmiéktől és Mir máris hiányzik. Vajon szeretem? Mir szeret? Joon még mindig szerelmes belém? Na és Min? Ő is szeret? Majd haza értem.
-Szia Bommie. –mondta Min.
-Szia Min! Azt hittem, hogy már el is mentél. -mondtam.
-Nem. Majd 10 perc múlva jönnek. Biztos, hogy nem jössz? -kérdezte.
-Biztos. Annyira elfáradtam a futástól. -mondtam.
-Ma este nem alszok itthon. -jelentette ki.
-Miért? -kérdeztem.
-Mert a srácokkal este elmegyünk bulizni és egyik havernál alszok. -mondta.
-Ja jó. -mondtam majd odamentem a hűtőhöz és kivettem egy üveg vizet. Utána leültem Min mellé a kanapéra.
-Te nem szeretsz ugye? -kérdezte Min váratlanul.
-Min.... Arról van szó, hogy.... Nagyon aranyos vagy meg jó pasi is de én csak munkatársként tekintek rád. Na meg nagyon jó barátomként. Félek ha összejövünk majd szakítunk az megrontaná a kapcsolatunkat. -magyaráztam.
-Szóval nem szeretsz. -mondta majd felállt a kanapéról.
-Min.... Várj! -mondtam majd utána mentem. Megfogtam a kezét és magamhoz öleltem.
-Bommie.... -kezdte.
-Kérlek ne! -mondtam és a mutató ujjamat az ajkaira tettem. -Nekem nagyon fontos a barátságunk.
-Nekem is. -mondta. Majd csengettek. Min eltolt magától és kinyitotta az ajtót.
-Szóval már tovább léptél? Sok boldogságot a sráchoz. –mondta Joon.
-Mi? –kérdeztem.
-A pasidhoz ahhoz a Park Chang Minhez. –mondta Joon.
-Nem vagyunk együtt. Nem úgy mondtam azt, hogy „barátom”. Nem pasiként értettem hanem haverként. –magyaráztam el.
-Akkor most nincsen pasid? –kérdezte Mir mosolyogva.
-Nincsen. De nekem most mennem kell. Folytatnom kell a futást. –mondtam.
-Jó. Szia! –mondták egyszerre. Majd elindultunk. Én kocogtam a többiek pedig sétáltak.
-Ja amúgy nagyon cuki a kutya. –mondtam miközben Mirre néztem.
-Kösz. Neked meg jó a feneked. –jegyezte meg Mir.
-Köszi Mir! Nem változtál semmit. –mosolyogtam. Majd egy hosszú puszit nyomtam Mir arcára.
-Te sem! –mosolyogott majd magához húzott.
-Mir.... –nevettem. –Engedj el! Nekem mennem kell!
-Mikor találkozunk legközelebb? –kérdezte lágyan.
-Ma Min nem hiszem, hogy otthon lenne szóval átjöhetsz ha gondolod. –mosolyogtam Mirre.
-Majd hívj fel. –mosolygott.
-Jól van. Sziasztok! –mondtam majd elfutottam. Már másfél órája mentem el Kimmiéktől és Mir máris hiányzik. Vajon szeretem? Mir szeret? Joon még mindig szerelmes belém? Na és Min? Ő is szeret? Majd haza értem.
-Szia Bommie. –mondta Min.
-Szia Min! Azt hittem, hogy már el is mentél. -mondtam.
-Nem. Majd 10 perc múlva jönnek. Biztos, hogy nem jössz? -kérdezte.
-Biztos. Annyira elfáradtam a futástól. -mondtam.
-Ma este nem alszok itthon. -jelentette ki.
-Miért? -kérdeztem.
-Mert a srácokkal este elmegyünk bulizni és egyik havernál alszok. -mondta.
-Ja jó. -mondtam majd odamentem a hűtőhöz és kivettem egy üveg vizet. Utána leültem Min mellé a kanapéra.
-Te nem szeretsz ugye? -kérdezte Min váratlanul.
-Min.... Arról van szó, hogy.... Nagyon aranyos vagy meg jó pasi is de én csak munkatársként tekintek rád. Na meg nagyon jó barátomként. Félek ha összejövünk majd szakítunk az megrontaná a kapcsolatunkat. -magyaráztam.
-Szóval nem szeretsz. -mondta majd felállt a kanapéról.
-Min.... Várj! -mondtam majd utána mentem. Megfogtam a kezét és magamhoz öleltem.
-Bommie.... -kezdte.
-Kérlek ne! -mondtam és a mutató ujjamat az ajkaira tettem. -Nekem nagyon fontos a barátságunk.
-Nekem is. -mondta. Majd csengettek. Min eltolt magától és kinyitotta az ajtót.
26. fejezet: A nagy találkozás
Kimentem a házból bekapcsoltam a zenét és beraktam a fülembe a fülhallgatót. De amint elindultam le is merült a telefonom. Így visszamentem a házba és feltettem tölteni. Majd újra elindultam. Nem tudtam merre akarok menni csak futottam. Út közben sok olyan emberrel találkoztam akik jól ismertek vagy éppenséggel aláírást kértek tőlem. De aztán futottam tovább. Miközben futottam láttam a távolban egy nagy tömeget. Amikor közelebb értem akkor láttam meg, hogy 5 srác, 1 csaj és 1 kis kutya van ott. Ők is aláírást osztogattak. Megálltam bementem a boltba, mert egy bolt előtt álltak. Vettem magamnak vizet aztán kimentem, kibontottam, megittam az egészet kidobtam a flakont és mentem tovább. De addigra már eltűnt az a nagy tömeg. Utol értem azt az 5 srácot, az 1 csajt és a kiskutyát aki velük volt. A csaj olyan ismerős volt nekem. Amikor elfutottam mellettük a csajt megnéztem és a srácokat is. Minnél hamarabb átakartam menni a zebrán de pirosat kaptam. Amíg ott várni kellett addig nyújtottam. Viszont az 5 srác, az 1 csaj és a kiskutyájuk mögém értek. Miközben nyújtottam éreztem, hogy valaki ráütött a fenekemre. Megfordultam és egy magas sráccal találtam magamat szemben.
-Nem tudjátok ki ütött rá a fenekemre? –kérdeztem.
-De! –mondta a magas srác.
-Ki volt az? –kérdeztem.
-Én voltam az. –felelte a magas srác mosolyogva.
-Olyan ismerősök vagytok nekem! –mondtam.
-Nekem is te! –mondta a csaj.
-Várj! –mondtam majd odamentem a csajhoz a kezén felhúztam a felsőt és láttam, hogy meg van vágva a tenyere. Majd mutattam az enyémet. Ugyan ott, ugyan olyan, és ugyan olyan hosszú vágás.
-Azt honnan szerezted? –kérdezte a csaj.
-Még kicsi koromban hülyéskedtem a barátnőmmel és akkor kitalálta, hogy vágjuk meg a kezünket és így leszünk örökre barátnők. És te hogy szerezted? –kérdeztem.
-Én is pont ugyan így. –felelte.
-Hogy hívnak? –kérdeztem.
-Kim Shin Yeong. Téged? –kérdezte.
-Lee Park Bom. Shinie te vagy az? –kérdeztem meglepődve.
-Már 10 éve nem hívott így senki. Parkie? –kérdezte szintén meglepődve.
-Jujj te vagy az Kimmie! De nagyon hiányoztál! Olyan sokat változtál, hogy rád sem ismerek! –mondtam majd megöleltem.
-Ne aggódj én sem ismertelek fel. Olyan vékony vagy és csinos. –jegyezte meg.
-Jaj köszi Kimmie. Te is nagyon csinos vagy. –mondtam mosolyogva. –Ti meg ahogy emlékszem Joon, SeungHo, G.O, Thunder és.... Öm nem tudom te ki vagy. Bocsi. –mondtam és a magas srácra néztem.
-Mi? Te Bommie vagy? –kérdezte Joon.
-Én Bang Chulyong vagyok, Mir. –mondta a magas srác.
-Mir, Mir.... Jaaaa okés Szia Mir! –mondtam egy kicsit zavartan amiért elfelejtettem.
-Szia Bommie! –mondta majd megölelt.
-Sajnálom.... Nem akartalak elfelejteni csak nem jutott eszembe a neved. –súgtam a fülébe.
-Nem baj. Nem kell kifogásokat keresned! Az a lényeg, hogy itt vagy. –mondta mosolyogva.
-Azt hittem, hogy haza költöztél a szüleidhez. –mondta Joon.
-Ömm.... Nem itt élek már egy jó ideje Szöulba. Csak sosem találkoztunk. –mondtam.
-Hol laksz? Mit dolgozol? –kérdezte Thunder.
-Nem tudjátok ki ütött rá a fenekemre? –kérdeztem.
-De! –mondta a magas srác.
-Ki volt az? –kérdeztem.
-Én voltam az. –felelte a magas srác mosolyogva.
-Olyan ismerősök vagytok nekem! –mondtam.
-Nekem is te! –mondta a csaj.
-Várj! –mondtam majd odamentem a csajhoz a kezén felhúztam a felsőt és láttam, hogy meg van vágva a tenyere. Majd mutattam az enyémet. Ugyan ott, ugyan olyan, és ugyan olyan hosszú vágás.
-Azt honnan szerezted? –kérdezte a csaj.
-Még kicsi koromban hülyéskedtem a barátnőmmel és akkor kitalálta, hogy vágjuk meg a kezünket és így leszünk örökre barátnők. És te hogy szerezted? –kérdeztem.
-Én is pont ugyan így. –felelte.
-Hogy hívnak? –kérdeztem.
-Kim Shin Yeong. Téged? –kérdezte.
-Lee Park Bom. Shinie te vagy az? –kérdeztem meglepődve.
-Már 10 éve nem hívott így senki. Parkie? –kérdezte szintén meglepődve.
-Jujj te vagy az Kimmie! De nagyon hiányoztál! Olyan sokat változtál, hogy rád sem ismerek! –mondtam majd megöleltem.
-Ne aggódj én sem ismertelek fel. Olyan vékony vagy és csinos. –jegyezte meg.
-Jaj köszi Kimmie. Te is nagyon csinos vagy. –mondtam mosolyogva. –Ti meg ahogy emlékszem Joon, SeungHo, G.O, Thunder és.... Öm nem tudom te ki vagy. Bocsi. –mondtam és a magas srácra néztem.
-Mi? Te Bommie vagy? –kérdezte Joon.
-Én Bang Chulyong vagyok, Mir. –mondta a magas srác.
-Mir, Mir.... Jaaaa okés Szia Mir! –mondtam egy kicsit zavartan amiért elfelejtettem.
-Szia Bommie! –mondta majd megölelt.
-Sajnálom.... Nem akartalak elfelejteni csak nem jutott eszembe a neved. –súgtam a fülébe.
-Nem baj. Nem kell kifogásokat keresned! Az a lényeg, hogy itt vagy. –mondta mosolyogva.
-Azt hittem, hogy haza költöztél a szüleidhez. –mondta Joon.
-Ömm.... Nem itt élek már egy jó ideje Szöulba. Csak sosem találkoztunk. –mondtam.
-Hol laksz? Mit dolgozol? –kérdezte Thunder.
25. fejezet: Már 1 év eltelt
Már 1 éve, hogy nem találkoztam se Kimmievel, se Mirrel, se Joonnal. Eleinte nagyon hiányoztak de most már egyáltalán nem. Mirt és Joont már egyáltalán nem szeretem. Most perpillanat senkit sem szeretek csak a karrieremre koncentrálok. Igen karrierista lettem. De nem ez a lényeg. Nagyon híres Ulzzang modell lettem Minnel együtt. Nagyon sokat hálálkodtam Minnek, hogy ilyen híres lettem. Igaz ennek van pár hátránya. Mivel túl sokat mutatkoztam Minnel terjengeni kezdtek az olyan pletykák, hogy mi ketten együtt vagyunk. Ez nekem túl sok volt. Mind a ketten elmondtuk, hogy CSAK BARÁTOK vagyunk. Egy napon amikor felkeltem egy gyönyörű szép nyári nap volt.
-Jó reggelt! –mondtam majd Min felé fordultam az ágyban.
-Jó reggelt! –mondta majd átölelt.
-Miért kaptam ezt az ölelést? –kérdeztem mosolyogva.
-Csak jó kedvem van. –mosolygott.
-Miért is? –kérdeztem.
-Egy ilyen csodálatos napon egy ilyen gyönyörű nő mellett felkelni. Áhhh... Ki nem lenne boldog? –kérdezte.
-Ez igaz. –mondtam.
-De jó ma nem kell semmit se csinálni. Van kedved eljönni valahova? –kérdezte.
-Hova mész? –kérdeztem.
-A haverokkal megyek valahova. Nem tudom hova akarnak menni. Jössz? –kérdezte.
-Nem. Mára mást terveztem. Elmegyek futni, utána lehet, hogy meglátogatom Kimmiet. –mondtam.
-Hát jó. Én megyek csinálok valami reggelit. Kérsz? –kérdezte.
-Öm nem! Vagyis de kérek de keveset. –mosolyogtam. Min elment reggelit csinálni. Én addig megágyaltam és egy kicsit összepakoltam a szobában mert Minnek elég rumlis a szobája. Majd bementem a konyhába Min még mindig a reggelit csinálta. Én felültem az egyik pultra és szerencsésen bevertem a fejemet az egyik fenti szerkénybe.
-Jól vagy? Nagyon fáj? –kérdezte aggódva.
-Minden rendben. Nincsen semmi. Jól vagyok. –mondtam.
-Hagyj nézzem. –mondta. Én lehajtottam a fejemet erre ő elkezdett nevetni. –Miért van ilyen hosszú és sok hajad? –kérdezte.
-Mi a bajod van a hajammal? –kérdeztem vissza.
-Semmi. –mondta. Megfogta az államat felemelte a fejemet és majdnem megcsókolt.
-Kész van már a reggelim? –kérdeztem.
-Öm.... Igen. –mondta zavartan majd elhúzódott tőlem.
-Akkor én reggelizek aztán megyek futni. –mondtam majd leszálltam a pultról és elvettem a reggelimet. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Majd elmostam a tányéromat és elmentem öltözni. Mivel nagyon jó idő volt egy sportmelltartót és egy mini shortot vettem fel egy magas szárú nagyon kényelmes cipővel. Elővettem a telefonomat és a fülhallgatómat és mentem szólni Minnek, hogy elmentem.
-Min én megyek! Neked meg jó étvágyat továbbra is! –mosolyogtam majd elindultam az ajtó felé.
-Bommie várj! –szólt utánam.
-Mi az? –kérdeztem majd megfordultam. Min odajött hozzám és megfogta a kezemet.
-Jobban van már a fejed? –kérdezte.
-Igen sokkal jobban van! –mosolyogtam. Min megint odahajolt hozzám csak most már meg is csókolt. Átkarolta a derekamat. Én a mellkasára tettem a kezemet.
-Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól csókolsz! –zihálta.
-Én sem gondoltam, hogy te így csókolsz. De most mennem kell! –mondtam majd eltoltam magamtól.
-Jó reggelt! –mondtam majd Min felé fordultam az ágyban.
-Jó reggelt! –mondta majd átölelt.
-Miért kaptam ezt az ölelést? –kérdeztem mosolyogva.
-Csak jó kedvem van. –mosolygott.
-Miért is? –kérdeztem.
-Egy ilyen csodálatos napon egy ilyen gyönyörű nő mellett felkelni. Áhhh... Ki nem lenne boldog? –kérdezte.
-Ez igaz. –mondtam.
-De jó ma nem kell semmit se csinálni. Van kedved eljönni valahova? –kérdezte.
-Hova mész? –kérdeztem.
-A haverokkal megyek valahova. Nem tudom hova akarnak menni. Jössz? –kérdezte.
-Nem. Mára mást terveztem. Elmegyek futni, utána lehet, hogy meglátogatom Kimmiet. –mondtam.
-Hát jó. Én megyek csinálok valami reggelit. Kérsz? –kérdezte.
-Öm nem! Vagyis de kérek de keveset. –mosolyogtam. Min elment reggelit csinálni. Én addig megágyaltam és egy kicsit összepakoltam a szobában mert Minnek elég rumlis a szobája. Majd bementem a konyhába Min még mindig a reggelit csinálta. Én felültem az egyik pultra és szerencsésen bevertem a fejemet az egyik fenti szerkénybe.
-Jól vagy? Nagyon fáj? –kérdezte aggódva.
-Minden rendben. Nincsen semmi. Jól vagyok. –mondtam.
-Hagyj nézzem. –mondta. Én lehajtottam a fejemet erre ő elkezdett nevetni. –Miért van ilyen hosszú és sok hajad? –kérdezte.
-Mi a bajod van a hajammal? –kérdeztem vissza.
-Semmi. –mondta. Megfogta az államat felemelte a fejemet és majdnem megcsókolt.
-Kész van már a reggelim? –kérdeztem.
-Öm.... Igen. –mondta zavartan majd elhúzódott tőlem.
-Akkor én reggelizek aztán megyek futni. –mondtam majd leszálltam a pultról és elvettem a reggelimet. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Majd elmostam a tányéromat és elmentem öltözni. Mivel nagyon jó idő volt egy sportmelltartót és egy mini shortot vettem fel egy magas szárú nagyon kényelmes cipővel. Elővettem a telefonomat és a fülhallgatómat és mentem szólni Minnek, hogy elmentem.
-Min én megyek! Neked meg jó étvágyat továbbra is! –mosolyogtam majd elindultam az ajtó felé.
-Bommie várj! –szólt utánam.
-Mi az? –kérdeztem majd megfordultam. Min odajött hozzám és megfogta a kezemet.
-Jobban van már a fejed? –kérdezte.
-Igen sokkal jobban van! –mosolyogtam. Min megint odahajolt hozzám csak most már meg is csókolt. Átkarolta a derekamat. Én a mellkasára tettem a kezemet.
-Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól csókolsz! –zihálta.
-Én sem gondoltam, hogy te így csókolsz. De most mennem kell! –mondtam majd eltoltam magamtól.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







