-Nem találsz kifogást? –kérdezte apa idegesen majd felállt a kanapéról. A szüleimmel nagyon jó kapcsolatom volt.
-Hagyjad már! –mondta anya.
-Nem! –mondta apa majd azzal a lendülettel megütött.
-Yong?! –kerekedett ki édesanyám szeme.
-Anya hagyjad! –mondtam majd én is felálltam és elindultam a lépcsőhöz. Fél úton megfordultam. Hátra néztem. –Igen tanulom a nyelvet! –mondtam.
-Mégis, hogy képzeled? Nem meg mondtuk, hogy nem tanulhatsz és nem is érdekelhet téged Dél-Korea! –mondta apa idegesen. Megfordultam és visszamentem a kanapéhoz.
-Most mondom el utoljára, hogy már 24 éves felnőtt nő vagyok. Ez az én életem. Ti hülyeségekkel tömtétek eddig a fejemet. Amit mondtatok eddig Dél-Koreáról az mind hazugság! Nem hiszem el, hogy a szüleim hazudtak nekem! Most már jobban szeretem Dél-Koreát, mint Magyarországot ahol egész életemben éltem. –kiabáltam idegesen.
-Nem vagy addig felnőtt amíg el nem tudod magad tartani! –kiabálta apa.
-Ohh nem? Akkor mondok nektek valamit. Volt egy lányotok hazudtatok neki így bűnhődjetek! Elköltözöm és soha nem fogom többet magyar földre tenni a lábamat. -kiabáltam.
-Hogy mersz te ilyet mondani arról a helyről ahol felnőttél? –kiabálta apa majd megint megütött. Betelt a pohár! Szó nélkül felrohantam a szobámba. Elővettem a bőröndömet és bele pakoltam annyi ruhát amennyi csak belefért. Még egy kisebb bőröndöt is kivettem amibe belefért a maradék ruhám. Nem volt sok ruhám, ékszerem és cipőm annál több. Volt egy kis félre tett pénzem. Elővettem az már át volt váltatva wonba így nem kell ezzel is törődnöm. Tudtam, hogy eljön az az idő amikor betelik a pohár és elköltözök. Miután bepakoltam a bőröndökbe elmentem zuhanyozni. Lezuhanyoztam, bementem a szobámba majd befeküdtem az ágyamba és elaludtam. Nagyon vártam a másnapot. Amikor felkeltem, felöltöztem és elindultam a suliba. Miután az összes órámnak vége lett bementem az igazgatóhoz. Nagy nehezen megértette miért is iratkozom ki a suliból. Elfogadta a kérvényemet így már délután mehetek is Dél-Koreába. Amikor haza tartottam útközben felhívtam Kimmie barátnőmet és elmondtam neki mindent. Ő ennek nem nagyon örült, hogy összevesztem a szüleimmel vagyis csak apámmal. De annak a hírnek, hogy hozzáköltözök annál inkább. Hazaértem szerencsére nem voltak otthon a szüleim. Felmentem a szobámba és letettem a táskámat. Megfogtam a bőröndjeimet, a pénzemet, a repülőjegyemet amit már korábban megvettem, egy lapot és egy tollat. Írtam anyáéknak egy levelet amiben ez állt ’Mint mondtam tegnap elköltözök és önálló életet kezdek. Elköltözök Dél-Koreába a barátnőmhöz Kimmiehez. Amikor ezt olvassátok én már a repülőn leszek. Azért ilyenkor indultam el mert nem volt itthon senki. Ha itt lennétek tuti, hogy megpróbáltatok volna megállítani! Sajnálom és megbocsájtok apának! Szeretlek titeket! Puszil titeket egyetlen lányotok: Bommie!’. Majd elindultam. A repülőtér nem volt valami messze tőlünk csak 6-7 utcányira. Beültem egy taxiba és elindultam. Megérkeztem a repülőtérre, kifizettem a taxist és mentem is. Pont akkor jött be a repülőgépem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése