-De én most megyek! –mondta Kimmie majd becsukta maga mögött az ajtót.-Öm.... Én Bang Chulyong vagyok. De hívj csak Mirnek. 22 éves vagyok és nagyon örülök, hogy te is itt vagy másik lánynak. –mondta félénken.
-É-én is örülök. Lee Park Bom vagyok. De hívj csak Bommienak. Öm.... 24 éves leszek. Csak ennyit tudok most így hirtelen veled közölni. –mondtam zavartam és még jobban vörösödtem. Már ha ennél lehet jobban vörösödni.
-Mi a baj van? –kérdezte majd éreztem, hogy az egyik kezét a derekamra a másik kezét a vállamra teszi. Az érintésétől teljesen bealéltam. Olyan gyengéd volt még is olyan határozott.
-Semmi csak egy szempillát dörzsömtem a szemembe. –találtam valami kifogást.
-Megnézhetem? –kérdezte. Majd a hajamat átseperte a másik vállamra és hideg kezével az arcomhoz ért. Megfordultam és hideg tenyereibe fogta az arcomat. Lehűtött egy kicsit. Pont jókor mert ha meglátta volna milyen vörös vagyok menten egyedül hagy a szobában. Közelhajolt és már csak pár miliméter volt az ajkaink között. Éreztem lehelletét az ajkaimon. Megszerettem volna csókolni de nem lehet. Még csak most ismertem meg. Ha egy kicsit csücsörítek akkor simán megcsókolhatnám. De nem! Megálljt kell parancsolnom magamnak. Mélyen a szemébe néztem. Mir egy idő után már nem is kereste a nem létező szempillát csak mélyen néztünk egymás szemébe. Nagyon megnyugtató pillanat volt. Mir jobb keze a derekamra tévedt amivel közelebb húzott magához. A bal keze a hajamat csavarta az ujjaira. Majd az a keze végig vándorolt a kezemen megfogta majd a mellkasára tette. A szíve egyenletes vert. A szemébe néztem és eszembe jutott minden ami az elmúlt 2 -3 napba történt velem. Mindent csak magamba tartottam és csak pár könnycseppet engedtem meg magamnak többet nem. De ahogy ott álltam Mirrel szemben minden eszembe jutott, jó-rossz egyaránt. Jó volt végre érezni egy srác közelségét. A jobb kezem Mir keze és mellkasa között pihent a balt pedig a nyaka köré fontam. Mir elengedte a kezemet majd a derekamra tette azt is. Én jobb kezemet is a nyaka köré fontam. Úgy öleltük egymást. Én már nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Mir eltolt magától és látta rajtam, hogy sírok. Nagyon magas volt hozzám képest. Én csak a válláig értem. Mir átkarolta a nyakamat mind a két kezével és magához ölelt. A mellkasába temettem az arcomat. Próbált nyugtatni azzal, hogy simogatta a hátamat.
-Sajnálom Mir.... –mondtam zokogva.
-Nincsen semmi baj. Add ki magadból. –mondta miközben simogatta a hátamat.
-Adnál egy zsebkendőt a táskámból? –kérdeztem.
-Itt van a felsőm töröld bele nyugodtan a könnyeidet. –mosolygott.
-Csak én nem a könnyeimet akarom letörölni. –nevettem.
-Ja jóó akkor hozom! –mosolygott. Majd hozta is a zsebkendőt.
-Jaj de fázok. –mondtam. Majd megnéztem, hogy lehet azért mert ki van nyitva az ablak. Hát nem volt.
-Odaadjam a pulóveremet? –kérdezte.
-Áhh nem kell. –mondtam. De Mir nem hallgatott rám levette a pulóverét és rám terítette. A pulóvere alatt egy izom póló volt.
-Tessék! –mondta lágyan majd a fejét a vállamra tette.
-Köszönöm! –mondtam majd megfordultam és átöleltem. –Sajnálom, hogy ilyen idegesítő vagyok.
-Nem vagy az. Csak egy olyan lány aki sokat szenvedet és mindet magában tartotta. –mondta miközben simogatta a hátamat. Nagyon jó érzés volt. De ennek a pillanatnak is vége lett, mint minden jónak. Ezt a pillanatot Joon zavarta meg.
-Ömmmm.... Bocsesz zavarok? –kérdezte Joon.
-Mondjad. –mondta Mir.
-Kimmie azt üzeni, hogy gyertek vacsorázni. –mondta Joon. –Mi a baj van Bommie? –kérdezte majd belépett a szobába. Mir hátra nézett de még mindig ölelt.
-Nincsen semmi baja csak álmos. Most menj és mondd meg Kimmienek, hogy mindjárt megyünk! –mondta Mir. Majd olyan közelhúzott magához amennyire csak tudott. Én átöleltem Mir derekát.
-Jól van. –mondta Joon valamiért szomorú hangon majd kiment.
-Mir nagyon szépen köszönöm, hogy megvigasztaltál. De menjünk vacsorázni. –mosolyogtam.
-Jobban vagy? –kérdezte.
-Sokkal. –mosolyogtam és letöröltem a könnyeimet. Majd elindultam az ajtó felé. Mir követett és lementünk a többiekhez. Ők már az asztalnál ültek és ettek. Leültem és Mir mellém ült. Az egyik oldalamon Mir a másikon Joon ült velem szemben pedig Kimmie. A barátnőm amikor meglátott engem és Mir, hogy egymás mellé ültünk le vigyorogni kezdet.
-Na látom lezuhanyoztál vacsira. –mondta Kimmie.
-Még nem zuhanyoztam le. –magyaráztam.
-Miért? –kérdezte.
-Mirrel beszélgettünk. –mondtam majd Mir rám nézett én pedig rá és egymásra mosolyogtunk.
-Aha értem. –mondta Kimmie vigyorogva.
-Melyik suliba is irattál be? –kérdeztem.
-A Kyung Hee Cyber Egyetemre. Joon meg Mir majd biztosan elkísér téged a suliba és megmutatják neked, hogy merre van az igazgatói iroda. Ugye fiúk? –nézett Kimmie Joonra és Mirre.
-Persze. –mondták egyszerre. Majd ettünk tovább. Amikor már mindenki befejezte Kimmie és SeungHo elvitték a tányérokat. Ők ketten elmosogattak a többi srác felment Joon és Mir szobájába én pedig felmentem a szobámba de Kimmie utánam szólt.
-Bommie. –szólt Kimmie.
-Mi az? –kérdeztem.
-Holnap amint haza érsz elmegyünk vásárolni mert ahogy láttam nem valami jók a ruháid. –mondta Kimmie.
-Felőlem. Most megyek zuhanyozni aztán alszok. Jó éjt! –mondtam.
-Jó éjt Bommie! –mondták egyszerre. Majd felmentem a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése