8.fejezet: A fájdalom

-Kezd te. –mondta Mir.
-Hát jó. –mondtam.
-Miről van szó? –kérdezte Mir.
-Arról, hogy szeretlek Mir.... –mondtam gyorsan majd ugyan olyan gyorsan el is hallgattam. Mir totál ledöbbent.
-Nem erre számítottam. –mondta.
-Véleményed? –kérdeztem.
-Figyelj nagyon aranyos, szép és okos lány vagy. De nem te vagy nekem az igazi. –közölte velem.
-Szóval te most hosszadalmasan mondtad el nekem azt, hogy nem kellek neked! Kösz! Azért kereken is kimondhattad volna. –mondtam majd elrohantam. Nagyon fájt, hogy Mir nem merte kereken kimondani, hogy nem szeret és nem kellek neki. Amikor kirohantam a házból láttam, hogy Joon utánam futott.
-Bommie gyere vissza! –kiabálta az ajtóból. De én csak rohantam nem figyeltem és nem vettem észre a kocsit amikor rohantam át az úttesten. Elütött a kocsi és Joon egyből odarohant hozzám és szólongatott, rázogatott.
-Szeretem a szüleimet! Mondd meg nekik.... –mondtam elhalló hangon majd minden elsötétült és nem láttam semmit nem hallottam semmit. Amikor már felkeltem egy ismeretlen helyen voltam.
-Bommie.... –kiáltotta egy hang a nevemet.
-Ki az? –kérdeztem.
-Én vagyok az Joon. –mondtam majd akaratlanul elmosolyodtam.
-Joon gyere ide hagy öleljelek meg! –mondtam majd felültem de Joon megfogta a kezemet.
-Átölellek de maradj nyugton. –mondta lágy hangon.
-Jól van. –mondtam. Majd Joon átölelt. –Joon óvatosan. –mondtam mintha fájna, miközben nem vot semmi bajom.
-Sajnálom. –mondta majd elengedett.
-Mit sajnálsz? Csak vicceltem az előbb. –nevettem.
-Jaj te az őrületbe kergetsz. –mondta majd adott egy puszit az arcomra. A puszi hosszú volt és érzelem teli. Amikor Joon elengedett a kezemet arra a pontra tettem arcomon ahol Joon megpuszilta. Majd elmosolyodtam.
-Miért? –kérdeztem.
-Azért mert.... hagyjuk nem lényeges. –mondta.
-Hát jó. A puszit nagyon szépen köszönöm! –mosolyogtam. Majd kinyílt az ajtó.
-Bommie! –mondta Mir.
-Hol vannak Kimmieék? –kérdeztem Joontól.
-Hazamentek kajálni. Szreintem nem soká visszaérnek. –mondta Joon. Majd megfogta a kezemet.
-Bommie nagyon sajálom, amit mondtam nem úgy értettem.... –mondta Mir.
-Nem érdekel, hogy értetted Mir. Kimondtad az a lényeg majd tovább lépek. Neked meg sok sikert a másik csajhoz. Maradjunk inkább barátok. –vágtam bele Mir mondatába.
-Jó. Amúgy Kimmieék már itt vannak csak kint maradtak. –mondta majd meglátta, hogy Joon fogja a kezemet. –De én most megyek és szólok egy orvosnak, hogy felkeltél.
-Felhívtad anyáékat? –kérdeztem Joontól.
-Nem én hívtam fel de Kimmie az felhívta és megmondta, hogy szereted őket. –mondta Joon.
-Köszönöm! Gyere ide! –mondtam majd Joon odahajolt hozzám. Én adtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam? –kérdezte.
-Azért mert jó kisfiú voltál. –mondtam mosolyogva.
-Akkor most már egyre többet leszek jó kisfiú. –mondta mosolyogva.
-Ezt, hogy érted? –kérdeztem. Majd belépett Mir az orvossal.
-Majd megtudod. –mondta. Az orvos megvizsgált minden rendben volt.
-Kisasszony ha gondolja ma este már otthon is aludhat. –mondta az orvos.
-Komolyan? –kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Jó állapotban van és ha valami kis apróság történik az úr biztosan gondoskodik arról, hogy biztonságon helyen legyen. –mondta miközben Joonra mutatott.
-Igen. –értettem egyet az orvossal.
-Csak várjon meg az információnál egy lapot aztán mehet is. –mondta az orvos.
-Köszönöm szépen! –mondtam mosolyogva majd felültem és átöleltem Joont.