9.fejezet: A gyógyulás érdekében....

A gyógyulás érdekében nem foglalkoztam a múlttal csak előre haladtam. Ezen gondolkodtam akkor is amikor a kórházban összepakoltam. Nem foglalkozom többé azokkal az érzelmekkel amiket Mir iránt éreztem csak barátok vagyunk. Viszont Joon se rossz pasi. De nem! Most a gyógyulásom a legfontosabban. Szerencsémre egy kéztöréssel megúsztam. Majd Joon bejött a kórtermembe mögém áltt és átkarolta a derekamat.
-Mehetünk? –kérdezte.
-Igen. –mosolyogtam. –A többiek hol vannak? –kérdeztem.
-Elmentek. Azt mondta Kimmie, hogy majd otthon találkoztok. Velem kell haza jönnöd. –mondta Joon.
-Veled? –kérdeztem. –Te bántani fogsz. –nevettem.
-Igen velem. Az előbb még azért kaptam puszit mert jó kisfiú voltam. Most meg már rossz fiúnak állítasz be. –mondta mosolyogva.
-Én jobban szeretem a rossz fiúkat. –nevettem majd beleharaptam az alsó ajkamba.
-Tényleg? –kérdezte. Majd egyre közelebb hajolt hozzám.
-Aha. –mosolyogtam.
-Akkor így rossz fiú vagyok? –kérdezte majd az ajkát az ajkamhoz érintette.
-Ez még nagyon jó kis fiú. –nevettem.
-És így? –kérdezte majd megcsókolt.
-Ez még jó kisfiú. –mondtam vigyorogva.
-Így? -kérdezte majd sokkal erősebben, szenvedélyesebben csókolt meg.
-Már közelítesz. -incselkedtem mosolyogva.
-Na és így már rossz kisfiú vagy? –kérdezte majd ledobta a táskámat amit az előbb kikapott a kezemből. Átkarolta a derekamat majd felemelt én a lábammal körbe fontam a derekát és a nyakánál átkaroltam azzal a kezemmel amelyik nem volt begipszelve.
-Na jó.... Megadom magam. Nagyon rossz vagy! –mosolyogtam.
-Na végre.... Megcsókolhatlak még egyszer? –kérdezte.
-Azt látod rajtam, hogy tiltakozom ez ellen? –kérdeztem vissza.
-Igen. –nevetett.
-Jaj te lökött. –mondtam.
-Igen én lökött. –mosolyogott majd megcsókolt. Joon a hátamat a falhoz támasztotta és úgy csókolta a nyakamat.
-Joon.... –kezdtem el mocorogni az ölelésében.
-Mi az? –kérdezte de még mindig csókolt.
-Menjünk haza. –mondtam.