Mivel nem volt közvetlen járat Budapest és Szöul között így úgy kellett mennem, hogy Budapest-Bécs majd ott átszállásom van és Bécs-Szöul. Bécsig 1 óra volt az út aztán Szöulig 12-13 óra. Az út nagyon unalmas volt. Amikor Bécsbe mentünk akkor egy öreg nénike ült mellett és mindig beszélt nem igaz, hogy nem tudta befogni 5 percre. Végre megérkeztünk Bécsbe ott átszálltam 15 percet vártam addig zenét hallgattam. A fejemet a széknek támasztottam és becsuktam a szememet. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki megrázza a kezemet. Ijedve nyitottam ki a szememet. Kihúztam a fülemből a fülest majd ránéztem arra az emberre aki megrázta a kezemet. Egy nagyon helyes, nagyon aranyos srác volt az. Ahogy láttam rajta ő is ázsiai.
-Miben segíthetek? –kérdeztem angol nyelven. Láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban van. Majd elmonsolyodtam erre ő is elmosolyodott.
-Beülhetek? –kérdezte udvarasan. Úristen ő fog mellettem ülni? Végre! Ő legalább nem fog egész úton dumálni, mint az az öreg nénike.
-Persze! Gyere csak. –mondtam mosolyogva. Majd felálltam és ő pedig leült a helyére.
-Köszönöm! –mondta udvariasan.
-Jaj.... Ne magázódjunk már. Nem vagyok olyan öreg. –mondtam mosolyogva miközben visszaültem a helyemre.
-Rendben. Miért mennyi idős vagy? –kérdezte mosolyogva.
-24 éves leszek. Te? –kérdeztem.
-Én már január 15 óta 26 éves vagyok. Bocsi, hogy nem mutatkoztam be. Én Park Chang-Min vagyok. –mondta mosolyogva.
-Jajj semmi baj én sem mutatkoztam be. Én Lee Park Bom vagyok. Miért mész Koreába? –kérdeztem.
-Munka. –mondta.
-Mit dolgozol? –kérdeztem.
-Ulzzang modell vagyok és lesz egy fotózásom Szöulba. Te? Mit dolgozol? –kérdezte mosolyogva.
-Én nem dolgozok. –mondtam majd elhúztam a számat.
-Akkor? –kérdezte kíváncsian.
-Én még délelőtt egyetemista voltam de kiíratkoztam. –mondtam.
-Miért? -kérdezte.
-Hogy Szöulban élhessek. –mosolyogtam.
-Kinél fogsz lakni? –kérdezte.
-Van egy gyerekkori barátnőm aki kiköltözött és nála leszek egy ideig ha nem zavarok. Ha meg zavarok a nem tudom. –mondtam.
-Ha zavarnál nála hívj fel és jöhetsz hozzám. –mondta majd rám kacsintott. Ezen nagyon elpirultam de csak mosolyogtam. –Ja amúgy meg is adom a telefon számomat. Rám számíthatsz ha túlságosan is zavarnád a barátnődet.
-Jó majd rád gondolok legelsőnek. Ja akkor én is megadom a telefon számomat. –mondtam mosolyogva. Majd megadtunk a telefon számunkat egymásnak.
-Te mindig ilyen vidám vagy? –kérdezte mosolyogva.
-Nem. –mondtam még mindig mosolyogva.
-Még ilyen rossz időbe is meghozod az ember kedvét. Nagyon aranyos és szép vagy! –mondta mosolyogva. Én lehajtottam a fejem és az arcomba borult a hajam. Chang-Min elseperte a hajamat és a szemembe nézett. Én ettől is zavarba jöttem. Mindenhova néztem csak a szemébe nem.
-Köszönöm! De ha nem gond akkor én szeretnék aludni nagyon álmos vagyok. –mondtam mosolyogva. Ránéztem a karórámra és már 4 órája a repülőn voltunk. Számolgatni kezdtem, hogy már csak 8-9 óra van még hátra és Koreába érünk.
-Jó csak nyugodtan. –mondta majd neki dölt a székének. Én is ezt csináltam majd elaludtam. Alvás közben a fejem Chang-Min vállára tévedt és ott pihent egész idő alatt. Arra keltem fel, hogy Chang-Min oldalba bökött.
-Mi az? –kérdeztem.
-Keljél félóra és megérkezünk. –mondta.
-Mi? –kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. –mondta.
-Kérem kössék be az öveiket! –mondta a légi utas kísérő. Bekötöttük aztán már csak a leszállás volt hátra. Majd sikeresen földet értünk. Leszálltam a repülőről és megfotam a bőröndjeimet. Egy rózsanínűt és egy feketét kellett keresnem. Majd elindultam. Már a kijárati ajtónál jártam amikor valaki utánam rohan és a nevemet kiáltja.
-Lee Park Bom. –kiabálta.
-Igen? –néztem hátra. Láttam, hogy Park Chang-Min az.
-Az az én bőröndöm. Ez a tied. –mondta miközben a levegőért kapkodott.
-Mi? –néztem rá a bőröndre. Lehajoltam, hogy megnézzem nincsen rajta az a kitőzöm amit rátettem. Majd ránéztem arra a bőröndre ami Chang-Minnél volt. Azon volt a kitűzőm. Kivettem a kezéből majd odaadtam neki az ővét.
-Köszönöm. –mondta.
-Én közönöm, hogy utánam hoztad. –mosolyogtam.
-Majd hívj szép lány! –mondta és rám kacsintott majd elment mellettem. Én csak mosolyogtam majd én is elindultam. Chang-Min fogott egy taxit. Beült a taxiba majd el kezdtem szaladni a taxi után. Az megállt én meg beültem. Majd a taxi elindult. A taxis engem vitt ki elsőnek a megkért helyre Chang-Min kérésére.
-Mennyi lesz? –kérdeztem.
-Neked semmi szép lány. Majd én kifizetem. –mondta Chang-Min udvariasan.
-Nem kell mert nem is biztos, hogy vissza tudom fizetni. –mondtam.
-Majd találunk rá módot, hogy vissza tudd fizetni. Emiatt ne aggódj. –mondta. Majd elindult a taxi. Én meg csak álltam ott, mint akinek a földbe gyökerezett a lába. Onnan tudtam, hogy ide kell jönnöm mert amikor beszálltam a taxiba felhívtam Kimmiet és meg adta az utcát és a házszámot. Nagyon szép környéken lakott Kimmie. Amikor megfordultam egy 2 emeletes ház plusz a földszinttel találtam magamat szembe. Ez lenne Kimmie háza? Nagyon gyönyörű volt. Gondolom jó drága is. De egyedül él. Miért kell neki ilyen nagy ház? Tettem fel magamba a kérdéseket. Majd becsengettem a házba. Egy nagyon tökéletes srác nyitott ajtót. ezen nagyon ledöbbentem és azt hittem, hogy eltévesztettem az utcát vagy a házszámot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése